CyberPress.Sopron

Akkor elhagynak sokan, és mégis szeretsz, mert mást nem tehetsz

Illusztráció: D. Hoffer Erzsébet
Jn 6.61-70
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta? Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” Jézus így válaszolt: „Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög.”.
Békés Gellérttől (és XXIII. János pápától is kezdve), előttük és utánuk is sokan megfogalmazták azt, hogy bármennyire is megvan a varázsa egy antik szövegnek, bármennyire is tudom, hogy ha ezen a nyelven szólal meg valami, akkor az bibliai fordítás, szent szöveg várható, mindig a kor nyelvére kell lefordítani az evangéliumi részletet! Különösen az ilyen "meredek" szövegeket, mint a mai evangélium is, hiszen átgondolva Isten létének emberi fogalmait egyre kevésbé értünk sok mindent: csak a lélek használ (erős), a test nem (gyenge). A cselekvés lelkületének fontossága "üt át" a test cselekvésén, mint itatóson a tinta, hogy megmutassa, ott van-e Isten örökre megjelölő "festéke", a szeretet. Ahogyan a tizenkettőből egy nyíltan elárulta, úgy ennek arányában, sőt ennél nagyobb mértékben változnak az arányok a test, a világ változásakor.
Csodákra, megtérésekre, tömeges szemlélet-fordulásra várunk nemcsak a templomok, de minden szellemi, lelki történés környékén, és távolodást, visszahúzódást, többé nem Vele járást tapasztalunk. Nem hisznek szociológiának, statisztikának, prognosztikának, de ugyanakkor a csodás változásokat (keleti tömb bomlása) nem követi szemléletváltozás. Bizonyító erejű mondatok kétezer év távlatából, hogy mindig és mindent újra kell kezdeni, mert az ember-létra, a szellemi Bábel-torony azért nem fog soha táp-vezetékként az égig érni, mert nem egymás vállára lépkedtünk eddig sem, most pedig valaki minden alsó ember-létrafokot "megfúr". Nevezhetjük kísértésnek.
Az üzenet süket fülekre talál, távolodó emberek után kiált, és olyan külön létráról papol, mely ugyanolyan rogyadozó, ugyanolyan gyenge, sőt egyes helyein még gyengébb, külön építi a maga kis "maszek" tornyát-létráját.
Mit csinál Isten, amikor ezt látja a világban? Mit tesz, amikor egy szó nélkül kifordul valaki az üzenet helyéről és más földrajzi helyre távozik?
Hitünk szerint ilyenkor is szereti, utána megy - gúny lenne, ha azt mondanám, hogy a százból a kilencvenkilenc báránynak? -, majd miután lélekben kötődött, kezdi ácsolt, durva gerendából a keresztet a vállára rakni?
Tessék összeszedni a tizenegyet, akinek tanúsága érvényes maradt! Ha lehet, ne a fején levő valamit, a vállán viselt arany-hímzést tessék nézni, hanem valami egészen mást: a görnyedt tartást, mellyel a teher alatt jár, s az irányt, amerre halad, a Mester lépteit, melyek nyomán a Golgotára jut.
- DI -