|
Kifejezések másként
Az evangélium világa
Kifejezések
másként
Az evangélium világa
.Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan
volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült.„Az
aratnivaló sok, de a munkás kevés” - mondta akkor tanítványainak. -
„Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.”
Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék
a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden
gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére
János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és
Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a
tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „A pogányokhoz vivő
utakra ne térjetek rá, s a szamariaiak városaiba ne menjetek be!
Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és
hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok
meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a
gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.(Mt
9.36-10,8)
Néhány sajátosan jézusi fogalommal ismerkedhetünk meg ebből a kis
részletből:
Tömeg, amely elcsigázott és kimerült. Mi
másmilyennek ismertük meg a tömeget a focipályák környékéről, a
tüntetésekről, a gyűlésekről, a seregből, a választásokból. Pedig
tömegében ilyen az ember, bármennyire is másnak mutatja magát,
bármennyire is más a felszín. Menekültek és tanácstalanok, elűzöttek,
az édentől keletre letelepedettek, kiszolgáltatottak, ha a valóság
elfedésére nincs lehetőség. És Jézus sajnálja őket.
Tizenkettő a tömegből és egy választás,
Júdásé, amely visszautasíttatott. Ma hányan választatnak ki a
milliárdból és hányan a Júdások, hogy Jézus a bűnökben napról napra
elárultasson ? Lesz-e egy Péter, a megkülönböztetett, az első, aki a
szolgák szolgája, hogy a szavakat a jellemzésére és ami fontosabb, az
elfogadására immár az ökumenében is megtalálják?
Hatalom, de nem uralkodásra, hanem
szolgálatra. A gyengeség megszüntetésére, hogy ne izmaink dagadjanak,
hanem a gyengeségben legyünk erősek. Mintha hasonlót hallottunk volna
a miniszterelnök pannonhalmi beszédében a lehetőségekről, mint
részéről az elmúlt év felfedezését. De ő legalább felfedezte,
bevallotta, amíg mások még mindig másként képzelik. Mi felfedeztük-e a
hatalmat a segítésre, s ha nem mi tesszük, hanem közvetítünk, akkor
ingyen és bérmentve ma is...?
- DI -
|