CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Lélektől lélekig

1999. július 16., péntek 00:00

A Magvető, a Gonosz és a mag

Az evangélium világa 1999.07.18.

A Magvető, a Gonosz és a mag
Az evangélium világa 1999.07.18.


.Mt 13.24-
Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét.
A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”
Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”
Ismét más példabeszédet mondott: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle.”
Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.
Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!”
Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

A szokástól eltérően hadd vessek fel két gondolatot, miközben nagyon–nagyon sok felett tudatosan elsiklik a fogalmazó. Nem ír a létező gonoszról akiről ma a legtöbben hajlamosak elfeledkezni, tudatosan hallgatni vagy fitymálva beszélni róla. Pedig van és működik, – Isten engedi működni, ellenünk és üdvösségünk ellen. Nem ír a Mennyek Országáról, melynek dinamizmusa valami félelmetes, szétfeszítő erő, termő mag, keltető-dagasztó kovász, egy emberen belül meg nem maradhat.

Szeretném viszont felhívni a figyelmet egy mondatra, ami immár előttünk is kétezer éve ismert, de azóta is mindig elhangzik; Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan hát a rossz? Naponta kérdezzük, de a kérdés – még önmagunkkal szemben is – újra fogalmazódik, ajkunkra tolul, hol szemrehányón, hol elkeseredetten,hol felháborodottan, hol csak egy sóhaj formájában, hol a kétségbeesés szakadékának szélén állva, belül vagy extrovertáltan, több-kevesebb külső megnyilvánulással, beszéddel, cikkekkel, felszólalással, vitával kísérve. S akik válaszhoz szoktunk, még ha magunk is gyártjuk a feleletet, új és új választ várunk,ha lehet Istentől, emberi elképzelésünknek megfelelőt:dörgőt-villámlót, mindent összedöntőt, ami ellen nem lehet fellebbezni, amikor mindenki eltakarja a szemét, látványosan a mellét veri. Szóval nekünk megvan az elképzelésünk a dologról, hogyan lehetne "jól megcsinálni". Pedig megvan a válasz, csak Isten nem olyan, csak nekünk nem tetszik, nem elfogadható, túl csendes, a mi mindenség–képünkbe nem fér bele. "Ellenséges ember műve." Igen, mindenki más, de én nem! ("Ha mindenki más,... én akkor sem...") Ugye ismerős!

A másik gondolatot, amit röviden felvetek, ugyaninnen idézem; "a jó mag az ország fia." Melléje kívánkozik, ha valamelyikőnknek kétsége lenne mag voltáról, az elhaló mag gondolata, mely így terem életet. Az az érdekes a fogalmazásban, hogy annak az országnak a fiáról beszél, amit mi mindig is a halál utáni jövőbe helyezünk, pedig már most polgárai, magjai lehetünk. Az "örök élete van" kifejezési forma az evangélium egy másik helyéről pedig nem tűr ellentmondást a jelen-időbeliség fennállásáról. "Benne élünk, mozgunk és vagyunk", talán elvettetünk magként és elhalunk. Isten segítségével, az Ő kegyelméből termést is hozunk. Kisérje a következőkben működésünket ez a két nagy titok, hogy Pilinszky szavaival "étek" lehessünk "egy hatalmas halász asztalán".
- DI -