|
Valami, ami nem úgy "érvényes" a Bibliából Az evangélium világa 1999.08.22.
 "Pap sem prédikál kétszer ugyanazt" mondja a mondás, és ennek érvényesnek kellene lennie a laikusra is. A fenti evangéliumi részletről viszont már azt hiszem mindent, sőt még többet is elmondtak. Értelmezésén egész vallások tudományos karai vitáztak és talán éppen most, napjainkban, mintha sikerülne valamiféle közös nevező. Egy botránnyal talán kevesebb lesz a világban és ez nagy dolog. Ami nem érvényes vagy nem "úgy" érvényes, az az utolsó mondat. Mert a tanítványnak bizony el kell mondania, hogy Jézus a Krisztus, aki minden emberi gyarlóságunk ellenében őrzi egyházát. Az értelmezés viszont nem teljesen egységes, hiszen nagyon sok vallási mozgalom, kis egyház és szekta kényszeríti tagjait arra, hogy akár kérdik, akár nem, a felismerés örömében részesülő menjen az emberek közé és beszéljen Róla, beszéljen Jézusról, a Krisztusról, aki beleszólt életébe. Ilyenkor pedig következik a meglepetés: nem kiváncsiak az emberek erre az örömre, a vigyorgó hírforrást elutasítják, aki aztán ezt mindenki másnak bűnül rója fel és okokat kreál a sikertelenségre, akár másokat is vádolva. Ugyanis a "dolog" többnyire nem így "működik". Talán azért, mert
Krisztus is különleges magatartásával, békéjével, paraboláival,
csodáival először kiváncsivá tette a tanítványokat. A történelem
szentjei valamiképpen ugyancsak mások és többnyire vonzók voltak,
sugároztak valamit a környezetük felé. Talán kiváncsivá tették az
embereket, talán irigyeik is akadtak, akik aztán odamentek hozzájuk és
megkérdezték őket "örömük oka felől". És ekkor, csak ekkor
megszólaltak és elmondták titkukat, az Isten Fiát, hogy lehet
másképpen is. Rajtuk, mint eszközökön keresztül vált emberileg
megközelíthetővé a Felkent.
- DI - |