|
Balga szűzek - intelligens emberek?
Az evangélium világa 1999.11.07.
Balga szűzek - intelligens
emberek?
Az evangélium világa
1999.11.07.
Graphics: D. Hoffer E.
Mt 25.1-13
A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat,
és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A
balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak
lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett,
így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás
hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind
fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat:
Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van.
Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk,
se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg
odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később
megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk!
De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.
Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az
órát.
Nem
Intelligencia - kvócienst számol a vőlegény. (A valóságban sem
nagyon.) Nem teszteket töltet ki, hanem arról ítél, ahogyan a
valósághoz, annak előre megmondott eseményéhez alkalmazkodik a
delikvens. Egyszerűen arról beszél Jézus, amikor magát formázza meg a
vőlegény képében és bennünket a várakozók képmásában, hogy mindig
készen kell lennünk az útra, mert nem tudhatjuk, hogy mikor érkezik.
Megérkezhet hozzánk egy betegség, egy baleset képében, egy
hirtelen halál vagy hosszú kisértéssel együttjáró előjáték alakjában
és mégis mindig készen kell lennünk. A végső eredmény tekintve
elsődleges lehet a balgaság , mert annak következménye, hogy valaki
felkészül-e a tudható, de teljesen ki nem számítható fordulatokra...
Az emberi szervezet és pszihé sajátossága, hogy egy bizonyos
határon túl nem képes tovább fokozni készenléti állapotát. Jézus nem
ismerne bennünket, ha ezt a fajta "felajzott", a tűréshatárig
fokozott belső állapotot várná el tőlünk. Az ilyen, "két végét égető
gyertya" hamar elfogy, hamar kihúny, és legtöbbször újra gyújtani is
nagyon nehéz. Belefárad a várakozásba. Azt is ismerjük a szervezetünk
"magatartás-tanából", hogy az állandó egyformaságba, a küszöböt alig
meghaladó, monoton ingerekbe is beleúnunk, közömbössé válik a sok
egyforma inger, nem kelt bennünk hatást.
Nézzünk körül! Mit kínál a környezetünk, hogy ezeket a veszélyeket
elkerüljük?
A liturgikus év változatossága a benne élőket éppen annyira
"mozgatja meg", hogy a "varietas delectat" fény-árnyék ellentéteivel
el ne aludjon figyelmünk.
...A héten nádfedő dolgozott nálunk: ő mondta, hogy a holt
anyaggal fedett tetővel szemben a nádfedél "élő fedél": amint eltelik
bizonyos idő, hozzá kell nyúlni, meg kell igazítani. Akkor pedig
mindenképp és azonnal, ha valami vihar megbontaná. Élő ég, "élő fedél"
van mifelettünk is: rendszeresen karban kell tartani és ha valamilyen
"vihar" söpör el felettünk, bizony alaposan meg kell nézegetni, nem
okozott-e bármilyen kárt, ahol legközelebb már az esti szél is
"bekéredzkedik"
- DI -
|