|
Máté-effektus: norma az emberhez méltó életre
Az evangélium világa 1999.11.14.
Máté-effektus: norma az emberhez méltó
életre
Az evangélium világa
1999.11.14.
Graphics: D. Hoffer E.
Mt 25.14-30.
Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta
szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a
másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége
szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett
vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt
kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy
gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a
szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és
felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd,
másik ötöt nyertem rajta.
-Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a
kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két
talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.
- Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál,
sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt:
Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és
gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe
talentumodat. Itt van, ami a tiéd.
- Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy
ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.
Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet
kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van,
még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije
van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső
sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
 Semmi sem jellemzi
jobban korunkat, mint az, hogy a Máté tollából származó elbeszélés
tanulságát máris "Máté-effektusnak" nevezi el és általánosítja,
mégpedig nem is akárhol: az olvasásban, az ismeretek szerzésében.
"Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg
nincs, attól még amije van is, elveszik." (Az olvasásban értsd: akinek
ismeretei vannak, az olvasással még kap hozzá, akinek pedig nincsenek,
annak kedve sincs hozzá és még azt is elveszti, amit a fejébe tömött
szerencsétlen pedagógusa a kötelező tananyagból.)
Mintha hallottunk volna az anyagi javakról is hasonértelmű
kifejezést: a pénz a pénzhez megy szinonímái áthatják
gondolkodásunkat.
Típusos esete lehet ez annak, amikor az evangélium szellemétől
idegen értelmezést - no lám-lám, Jézus is elismeri, hogy aranyat az
arany fial - kaphat a kiemelt részlet az egész szellemiségének
ismerete nélkül.
Pedig az alapvető kérdés, amit nap mint nap, percről percre fel
kell, hogy tegyek magamnak: ÉRTÉKET TERMETT-E AZ ISTENTŐL KAPOTT
TEHETSÉGEM? KAMATOZTATTAM-E AZT, AMIT (TÖBBET VAGY KEVESEBBET)
EGYÉNILEG KAPTAM?
Van befektetni való tőkém, - Isten ismerete, hitem különböző foka,
jószándékom különböző mértéke - amit az Egyház szóhasználatával élve
ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEM kamatoztatni, befektetni, másokkal művelni,
növelni. Sokan azt hiszik, hogy az emberek egy része eleve azért
született, hogy ők legyenek a "buzgó mócsingok", "ájtatos manók",
"templomi manók", kihasználni való "szentfazekak" - mások nevetségének
tárgyai. Pedig ők csak kereskednek a talentumokkal. Nem a mi
feladatunk, hogy megítéljük őket, a kegyesség kötvényei mit hoztak az
égi tőzsdén. Majd jön az, akitől kapták, és szó szerint ugyanazt fogja
mondani, amit mondott Jézus a példabeszédben.
Persze lesznek a mihasznák között is olyanok, akik sokat kaptak,
de eltékozolták, és lesznek olyanok is, akik keveset kaptak, mégis
százszoros termést hoztak, hűséges, derék szolgák lettek.
Nem túl jellemző, hogy valaki már élete derekán aggódjon
kereskedői minőségének megítélése miatt, pedig a talentumok egy életre
szólnak és akkor hozzák a legnagyobb hasznot, ha hosszú időre fektetik
be. Nem, nem látványosan, csörgő kamatlábbal és banjegyszámoló
automatával mérhető módon, mégis az Úr által igazságosan
megítélhetően. Ez a bizonyítvány pedig nagyon hosszú távra szól, és
egyben talentum az égi tőzsde égig érő örök kamataihoz, mert az Úr
"befektetése" talentumának végtelen forrása a kereszt, ami mellett a
mi eredményünk vajmi kevés. Mi hasonló esetben biztos, hogy
lekicsinylően legyintenénk minden emberi szeretet-kamat-szerző
manőverre. Az Atya titka és a mi reményünk, hogy recsegő-nyikorgó
manővereinknek mégis nagy értéke van a szerető Isten szemében.
- DI -
|