|
Az éhes, szomjas, idegen és beteg király
Az evangélium világa 1999.11.21.
Az éhes, szomjas, idegen és beteg
király
Az evangélium világa
1999.11.21.
Graphics: D. Hoffer E.
Mt 25.31-46.
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal,
helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig
különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a
juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig
baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám
áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített
országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok
innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és
felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és
fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen,
hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?
Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A
király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim
közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is
szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a
sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok
ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.
Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok
fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan,
idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk
szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a
legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök
büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
 Mindenki
meglepődik, senki nem az kapja, amit vár. Nem megnyugtató szavak ezek.
Arra mindenesetre alkalmasak, hogy felrázzák lelkiismeretünket,
újragondolhassuk eddigi életünket az év utolsó, Krisztus király
vasárnapján.
"Király vagy te?" Itt a felelet a kérdésre. Ott, később, mármint
Pilátus előtt nem sok értelme lett volna elmondani. Fura egy király,
aki ahelyett, hogy a hatalom megszállottja lenne, azonosul
alattvalóival, azok közül is a legkisebbekkel. Ahelyett, hogy
folyamatosan gyakorolná a hatalmat, "csak" teljes igazságot hoz, azt
is annak alapján, ahogyan egymással viselkednek az alá tartozók.
Soha ilyen általános érdeklődésre számot tartó kérdést és ilyen
világos feleletet! Mi mindig bonyolultabbnak gondoljuk, és ezzel
mintha negligálnánk is az evangéliumot. Ennyire egyszerű mindaz, amit
vallunk? Erről írtak kilométernyit gerinchosszúságban könyveket,
elmélkedtek időtlen időkig emberek: szentek és misztikusok?
Akik sokat járnak konferenciákra, tudományos és kevésbé tudományos
ülésekre, azok igazán a megmondhatói, egyedül az ember képes arra,
hogy a legegyszerűbb dolgokat is elbonyolítsa, előbb foglalkozzon a
kivétellel, mint az általánossal, sőt azt tegye szabállyá.
Pedig az éhesnek enni kell adni, a szomjast megitatni, a beteget,
börtönben sínylődőt meglátogatni, ápolni, a ruhátlant ruhával ellátni,
a szükséget szenvedőnek kínján enyhíteni. Nem felejtettük el kissé ma
ezt? Bárhogy is nő a Föld lakossága, erre a szolgálatra
(király-szolgálatra) mintha egyre kevesebben lennének - a világot
igazán ismerők legalábbis ezt állítják.
A beszéd megfordítása pedig az emberi méltóság eredete:
szenvedésemben, nélkülözésemben - és ki ne nélkülözné például a
szeretet isteni fokát - magam is király vagyok, emberi méltóságom
eredete a bennem szenvedő Krisztus. Van, akit az álmai
teljesületlenségei már a vesztébe visznek, vannak- így vagyunk
legtöbben -, akiket a nehézségek állítanak nehéz válaszút elé.
Milyen egyszerű is lehetne az élet! És ennek felismerésére a
gyakorlatban a kétezer év elégtelennek bizonyult. Lesz-e embere a
királyoknak, lesz-e a Királynak embere (visszacseng a Bethesda fürdő
bénájának panasza: "nincs emberem")? Ez a harmadik évezred nagy
kérdése, amibe ennek a vasárnapnak az elhagyásával, az Adventtel
tulajdonképpen beleugrunk.
- DI -
|