|
És Te hogyan teszel tanúságot?
Az evangélium világa 1999.12.12.
És Te hogyan teszel
tanúságot?
Az evangélium világa
1999.12.12.
Grafika: D. Hoffer E.
Jn 1.6-8,19-28
Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött,
hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki
higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie
a világosságról.
János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá
Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?”
Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a
Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem
vagyok” - felelte. „A próféta vagy?” - Erre is nemmel válaszolt. Így
tovább faggatták: „Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik
küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában
kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta
mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, s tovább kérdezgették:
„Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a
próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De
köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a
saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a
Jordánon túl, ahol János keresztelt.
 Az evangelizáció,
az újraevangelizáció már mindenünnen hallik: pince-padlás tele vele. A
hogyanban lényegesek a különbözőségek: van, aki még mindig úgy
képzeli, hogy a megszokott, kényelmes módszerrel, az egyházhoz
csapódással térítés történhet. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy
sokkal mélyebbre, a régmúltba, a kezdetekhez kell visszamenni.
Három kérdés, három felelet. Ennyi az életünk. Ezek olvashatók a
mai, az advent 3. vasárnapi evangéliumi részletben.
Az első: "Ki vagy te?" Mint minden felelet, az itt adandó válaszok
is relatívak. Egyrészről megvallandó, hogy kik vagyunk, másrészről
beismerendő, hogy kik nem. Az emberek ugyanis az első feleletet
továbbviszik és összetévesztik az eszközt a céllal. János sem volt a
világosság és mi sem vagyunk, csak tanúságtevők.
A második kérdés: "Ki Ő?" És itt, Jánoshoz hasonlóan, bajban
vagyunk. Van hitvallásunk, vannak történelmi tényeink, vannak
sztereotip mondataink, talán van mögötte hit, (bizalom és meggyőződés,
esetleg találkozás), de mit mondanak ezek a kifejezések a keresőnek, a
kérdezőnek? Tartok tőle, hogy sok esetben a levegőben lógnak a szavak,
még pókhálószál sem tartja őket, semmi nem védi meg őket attól, hogy
az első szellőtől a mélybe hulljanak.
Jön a mindent eldöntő harmadik kérdés: "Mit teszel ?" Magadról azt
mondasz, amit csak akarsz, Róla azt, amit gondolsz, amit esetleg
olvastál, de azt, hogy mit teszel, azt a kérdező is látja, össze tudja
hasonlítani. Magával, másokkal. Van-e mérhető hatással rád, amit
hirdetsz? Más vagy-e általa, azáltal, hogy találkoztál vele, azáltal,
hogy közénk jött? Te valóban elmondhatod, hogy ismered Őt? Eléje állsz
teljes mellszélességgel, hogy eltakard Őt mások elől, vagy készen vagy
arra is, hogy bármely pillanatban csendesen félreállj, mert Ő lép a
nyomodba?
- DI -
|