|
Csak mi ne férnénk be? Januári ünnepek
A januári ünnepek között ott sorakozik két szent emléknapja, Aquinói Szent Tamásé és Szent Margité. Mindketten a domonkos rend óriásai. Szent Margit
 Sassetta:Aquinói Szent Tamás Mária oltára előtt De a két ember kalendárium és korbeli közelsége kiváló példája annak, hogy a "keskeny úton" Isten felé nagyon sokféleképpen lehet közeledni. A két szent élettörténetének párhuzamos olvasása intő példa, hogy a "más" fogalmának értékelése bizonyos határokon belül és kívül Isten privilégiuma. Még az Egyház szűkre szabott, biztonsági értéksávjába is belefért a két annyira különböző karakter. Gondoljunk ezen napokon (is) arra, hogy olyan valóban olyan keskeny-e az út, amire félünk rálépni, ahol félünk megmaradni. Tegyük fel kicsit provokatívan magunknak,(nem aquinói) Tamásoknak, a kérdést: Tényleg csak mi ne férnénk rá erre az útra? |
Az egyik a tudomány, a filozófikus, tudatos megközelítés, az emberi
gondolkodás
kimagasló egyénisége, ugyanakkor a szerénység és engedelmesség
példája.
Szent Margit már nem áll olyan közeli kapcsolatban a világnak mondott
hétköznapisággal,
a konyha, fazekak és hideg vízben ázó kéz ellenére. Az ápoló és
gondoskodó
koraérett Margitban markánsan rajzolódik ki az, amit a világ ellenére,
a világ sodrával szemben, a más úton való járásként vagy egyszerűen
szentként
szoktunk emlegetni. Ha egymás után olvassuk a Szentek Könyvében
élettörténetüket,
a két ugyanazon rendben, csaknem ugyanabban az időben élő ember
annyira
különbözik egymástól, hogy Szent Tamás szavaiban még a Margit-i
önfeláldozó,
tudatosan magát égető ember kritikáját is megtalálhatjuk.
Megbotránkozzunk
azon, hogy két szent sem "érti" a másik viselkedését?