|
Elvek, krumplipucolás és fejelőbajnokság. Két hét csoda (24.rész)
Augusztus 9. Reggel kegyetlenül hullámzott a Balaton. Ez az a reggel, amikor Imréék is komolyan gondolkoznak, hogy megtartsuk-e a reggeli tornát és mosakodást a szokott módon? Nos, eldöntetik, hogy szél ide, hullámzás oda, rajtunk bizony nem fog ki a Balaton - és lemegyünk. Csak egy kicsit gyorsabb a futás lefelé, egy kicsit hosszabb és keményebb a torna, hogy kimelegedjünk. Aztán amikor a legalább fél méteres hullámok közé beállunk mosakodni, már senki sem bánja, hogy lejöttünk. A felhős ég alatt nagyszerű látványt nyújt a vadul hullámzó víz. Dobálja a jelzőbójákat és úgy ostromolja a betonozott partot, mintha nem férne el a medrében. Remek dolog beleállni és hagyni, hogy felcsapjon derékig a sekély vízben is. Persze a kicsiket egy-kettőre feltaszítja és van nagy derülés. Gyors törülközés után már senki sem találja hűvösnek a reggelt. Tegnap Karcsi bácsi bosszankodva vette észre, hogy a népnek csak a fele volt ott a szentmisén. Önkéntes volt a dolog, de azért mégiscsak dühítő, hogy a srácok érdekesebbnek tartják, ha fél óráig pröcizhetnek, mintha szentmisén vannak. Reggeli ima után ezért elég komoly fejmosásban részesülnek az illetékesek és most már véglegessé tétetik a döntés: a következő napokon mindenkinek kötelező a szentmise. A mi szentmisénk alatt Pálkövi és Vargánya őrzik a sátrat, mert ők utána ministrálnak még. Ha a fiúk nem tudnak okosan élni a bizalommal, akkor parancsszó fogja a jó útra vezetni őket… Reggeli után krumpli hámozás a program. Jó öt kiló az egész de nem is tart sokáig. Hiszen ha nekiállunk, alig kerül néhány mindenkinek. Kósiék azonban nem tartanak igényt a közös munkára. A vezetők szándékosan nem szólnak, hadd vegyék észre maguk a fiúk, mennyire nem méltó a táborozás szelleméhez az ilyen gyerekes gondolkozás. Nos, a fiúk észre is veszik és önrendelkezési alapon meghozzák a döntést is: aki nem segít krumplit tisztítani, az nem kap ebédet. Bár a törvényt a vezetők nem szentesítik, így nem is lép érvénybe, Pötyi okosabbnak látja, hogy előkaparja a sátorból öcsikéjét és Zolival együtt sietve megragadjanak egy-egy jókora krumplit… A két Kósi fiúval a szülők eltávozta után sok hasonló apró buli van. Szerencsére Imre tapintata és a fiúk nagylelkűsége megoldja azokat nagyobb zavar nélkül. Mindenesetre nem árt megjegyezni, hogy máskor jobban össze kell válogatnunk a társaságot, ha egészen jól akarjuk érezni magunkat.  Parti csoportkép Fúj a szél, de lassan, sokat ígérőn el is takarítja a felhőket. Még nem sejtjük, de talán jobb is, hogy a következő napok időjárása most már végig kitűnő lesz és nem kell több esővel, széllel vesződnünk. Ma délelőtt azonban egy kis kikapcsolódásként nincsen fürdés, hanem hivatalosan meghirdetett fejelő bajnokság indul. Mivel az egyéni bajnokság igen hamar eldől, amennyiben szinte nevetségessé válik a nagy tudáskülönbség miatt, végül is páros csapat bajnokság rendeztetik. A bajnokság aztán ki is tölti a délelőttöt, mert a három induló csapat először szabályosan körbe veri egymást. A második fordulóban Imre-K.Pisti pár először megverte a Kósi Pötyi-Miki párt, mégpedig nagy fölénnyel, mivel Miki még nem ismerte eléggé Pötyi taktikáját. A második mérkőzésen a Karcsi bácsi-Ketya pár verte meg Pötyiéket szintén elég könnyen. A harmadik, döntő mérkőzésen aztán sok volt a vita, Ketyának fájt a keze, Karcsi bácsinak meg a feje, Röfi volt a bíró, de a fő gondja az volt, hogy a közben történő fényképezések alatt mindig úgy helyezkedjék, hogy minden képen rajta legye! Mindkét döntőbeli észtvevő elfelejtette neki megköszönni a játékvezetést. A végeredmény tehát így festett: első Imre-K.Pisti pár, Karcsi bácsi-Ketya pár, harmadik Pötyi-Miki pár. K.Pisti naplójában a sorrend után ez van zárójelben, "leégtek piszokul"… (Kép- és szöveggondozás) -DI- |