|
Tábortűz másokkal... Két hét csoda (26.rész)
Újra Carnegie könyvéből olvasunk egy fejezetet arról, hogy csak jókedvűen, mosolyogva tudunk eredményt elérni az emberek között. A mosolygó, derűs lelkű embert mindenki szereti. Azonban csak akkor tudunk igazán derűsek lenni, ha a lelkünk rendben van. A legtöbb ember azért mogorva, durva, fáradt, mert a lelke beteg. Ha tehát mosolygós lélekkel akarunk járni a világban, akkor elsősorban a lelkünkkel kell törődnünk. Megjegyzés, hozzászólás nincsen. Néhányan megpróbálják komolytalan irányba vinni a beszélgetést, de Karcsi bácsi ezt a fél órát nem engedi elveszni. Végül is afféle szabad-előadás szerű félóra után szétoszlunk és Karcsi bácsi fejcsóválva állapítja meg, hogy a hittani kérdések sokkal jobban érdeklik a fiúkat, mint az erkölcstaniak. Vagy azért, mert azokhoz jobban hozzá tudnak szólni, vagy pedig egyszerűen azért, mert érdekesebbnek találják őket… Vacsora után szinte a vendégek siettetnek minket a tábortűz-nyitással. Már az első pillanatban beállítanak. Szemmel láthatóan jobban meg vannak illetődve, mint mi. A két kislány Röfi és Miki mellé kerül. Röfi nagy-nehezen begyújtja a tüzet. Mintha valami gonosz manó szórakozna vele, olyan nehezen akar begyulladni, annál inkább begyullad Röfi: mi lesz, ha éppen a lányok előtt bőg le?…Addig sóhajtozik, addig kerülgeti és fújdogálja a tüzet, amíg megszánja a tűz és méltóztatik ropogni. Most meg a lassan, még mindig fújdogáló szellő szórakozik velünk: olyan cselesen kap mindig a lángba, hogy a füst állandóan a vendégek orra alá csapódik. Van nagy könnyezés és a rendezkedés, helyezkedés gondja elűzi a feszélyezettség nagyját.  néha komolyak, néha minden tréfára kaphatók... Ma szándékosan nincsen semmi tábortűzi program. Szokásos dolgainkkal nem akarunk előállni, megjátszani meg nem akarjuk az úttörőket, azért teljesen a körülményekre és a fiúk ötletességére bízzuk, hogyan alakul a tábortűzi rend. Karcsi bácsi és Imre csak néha szólnak bele a témába, akkor is csak beindító jellegű szavakkal. A fiúk hamar észreveszik, hogy nekik kell észnél lenni és jönnek a számok: elénekeljük az eddig megtanult dalokat. Szerencsére a vendégeket leköti a dallam sokrétűsége és a szövegre nem sok figyelmük marad. Aztán tréfás dalok jönnek. Miki igen eredeti módon sváb dalokat tanít a társasággal. Karcsi bácsi is megtanítja a "Fertőbozon tűz ütött ki" kezdetű sváb tűzoltó-indulót. A vendégek szemmel láthatóan élvezik a dolgot. Jókat nevetnek és lassan kezdenek kontrázni is az énekhez. Tréfás élményeket beszélnek el a fiúk. Még Pötyi is kibontakozik hideg magányából és szórakoztatóan mesél. Népdalok, majd slágerek következnek. Fél tíz körül jár már az idő, kanonok úr is megúnta a banánt és elment lefeküdni, de a gyűjtött ág csak nem akar elfogyni. Végül is Röfi a tűzre hányja az egész készletet, amire aztán van nagy hátrálás, mert ég a máglya, mint egy falusi pajta. Mire ellobban a tűz, kifáradnak a fiúk is. A vendégek is félelmeseket is ásítanak, Karcsi bácsi erre felállítja a társaságot és udvariasan, de határozottan elküldi a vendégeket. Az esti imát és az utána következő részt nem kell látnia senkinek. A fiúk ezzel a tábortűzzel komoly önállóságról tettek tanúságot. Örvendetes, hogy nem jöttek zavarba és természetesen kedves udvariassággal tudták egész este szórakoztatni a vendégeket. Holnap délután majd újra jön a két kislány és kérni fogják, hadd jöjjenek el megint a tábortűzre. Ez a kérés bizonyítja legjobban, hogy milyen jól érezték magukat köztünk. Arról persze nem tehetnek, hogy a kedves kérésre, még udvariasabb, kedvesebb, de határozott választ kapnak: a tábortűznél bizalmas dolgokkal szeretnénk foglalkozni, azért nem hívhatjuk meg őket… a jelenlévő fiúk - bár közülük néhányan nem is titkolják, hogy örülnének az újabb vendégeskedésnek - megértik, hogy miért nem hívjuk meg a lányokat. A tábortüzek értékes óráit nem tölthetjük udvariaskodással. Nagy szükségünk van azokra magunknak is. Egyszer megmutattuk nekik is, hogy nem közönséges társulat vagyunk, gondoskodtunk, hogy igazán jól érezzék köztünk magukat, elégedjenek meg vele… És a kislányok, bár kissé sérti őket a visszautasítás, megértik az okos szót és nem szívóskodnak. (Kép- és szöveggondozás) -DI- |