|
Fürdés minden mennyiségben Két hét csoda (31.rész)
Pufi mindenáron fogyni akar. Édesanyja is erre buzdította, amikor elindult hazulról. Először Pufi birkózással próbálta lecsapolni fölösleges domborulatait és mivel az ebéd-és vacsorarészleg változatlan maradt, nem sok sikerrel. Pedig néha hárman is dögönyözték, mert mindenkivel kikezdett. A maga tréfás, helyes modorában addig nyaggatta a többieket, amíg hajlandók nem voltak gyúrni rajta. Most azonban Pufi abbahagyta a birkózást. Mivel olyan csendes, kedves fiú, hogy simázásra is alkalmatlan, még a bőrnadrágját is kölcsönadhatja a szerencsétlen károsultaknak. Ő maga pedig óriásiakat pancsol a vízben, majd kifekszik a napra és izzad és fújtat és barnul. Amikor a fiúk azon vitatkoznak, hogy van-e apály és dagály a Balatonon, az lesz a végső megállapítás, hogy amikor Pufi belelép, akkor dagály mindenesetre van. Pufit nem zavarja a dolog. Nyugodtan pancsol, locsol, úszkál. Csak azt bánja, hogy hiába próbál kézenállást csinálni a vízben, mindjárt kiveti magából a Balaton. Viszont nem kell félteni, hogy belefullad… Amikor aztán kinn napozik, mégpedig éppen hanyatt fekve, a gazember srácok addig kerülgetik a fényképezőgéppel, amíg végre sikerül a szenzációs felvétel: Pufi tekintélyes pocija úgy emelkedik a képbe, mint a Badacsony.  A két domborulat... Vargánya szerelmes lett a hintába. Ott van a hinta a szabadstrandon és e napon Vargánya éppen csak a legszükségesebb dolgok elvégzésére száll le róla. Mivel nincs, aki hajtsa, ő maga ingadozik és széleseket vigyorog, amint a róla elkészített pillanatfelvétel ábrázolja. Ketya és Pálkövi is szépen le akar barnulni. Mivel látták, hogy Imréék bekenik magukat valami kenettel, hogy le ne égjenek, ők is elővesznek valamit, ami kéznél van, és bekenik egymást, mint a birkózók. Csak akkor leszünk rájuk figyelmesek, amikor ronda Odol-szag kezd terjengeni a környéken: ők napolaj helyett fogkrémmel oldották meg a kenést. "Nyikhájék" ma gumimatraccal jelennek meg a strandon. Nagy vörösen végre fel is fújják és rátelepednek, ahányan csak ráférnek és kezdődik a csónakázás. Mikor azonban a mi gyerekeink közelébe kerülnek, azok éppen hatalmas fröcskölő-harcot vívnak és addig szorítják hátra Karcsi bácsit és a vele egyesült kis nemzeteket, míg Karcsi bácsi hátra nem nézve megcsúszik a vízben és ráesik a békésen himbálózó gumimatrac szélére. Aztán csak egy nagy sikítás, loccsanás hallatszik, majd az látható pár másodperc múlva, hogy a tanár néni kétségbeesve menti az alig egy méteres vízből csemetéit, a gumimatrac pedig békésen ringatózik befelé a középre, persze üresen. Van nagy derülés. Jól elmúlik már öt óra, amikor kikászálódunk a vízből, odafenn Dönci már kétségbeesve várja a népet: szegény csak fél napra vállalta az őrséget és majd fönn felejtettük. Szerencsére Miki személyében akadt segítőtársa. - Beszélgetés kezdődik a vitatkozásról. Ez a téma végre érdekli a fiúkat. Carnegie könyvéből is nagyon érdekes a fejezet és a fiúk azonnal tudják alkalmazni mindennapi életükre a tanulságot. Karcsi bácsi néhány alkalmat meg is említ az elmúlt napokból, amikor felesleges, sőt káros volt a vitatkozás. Felhozza Imre példáját, aki mindezidáig egyetlen vitaszó nélkül elérte mindazt, ami szükséges volt az ellátásunkhoz… (Kép- és szöveggondozás) -DI- |