|
Áprilisi Horgász Hírek Szegény Tisza
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen
túlmenően, ha valamelyik kedves horgásztársnak lenne mondanivalója,
nyugodtan keressen meg e-mailen, és szívesen megjelentetjük írását
vagy
fényképét, illetve mindkettőt. Segítsetek, kedves horgásztársak,
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDŐM ENGEDI. Mint ismeretes, a román vízügyi hatóságok illetékesei január 31-én hajnalban értesítették magyar kollégáikat a nagybányai ipari balesetről. Az ausztrál-román közös tulajdonú Aurul bányavállalat tározójából - földcsuszamlás következtében - az aranymosáshoz használt ciánvegyület került a Lápos, majd a Szamos folyóba. A mérgezett víztömeg gyilkos dugóként eljutott a Tiszába , majd egyre nagyobb riadalmat okozva haladt lefelé a legmagyarabb folyón: elpusztult halakat, mérgezett madarakat, halálra ítélt reményeket, családok békéjét sodorva magával. A vízben Szolnok alatt néhol percenként 5-10, máshol 100-150 halhullát számoltak meg. A legtöbb volt a keszeg, busa és süllő, kevesebb a ponty. A pusztulás bizonyította, hogy milyen sok hal volt a Tiszában. Felmérni sem lehet, hogy mennyi hal pusztult el. A szemtanúk szerint a legnagyobb busa 60 kg-os volt, a süllők 80 dkg-ostól 15kg-ig, a legtöbb 3 kg feletti volt. A pontyok átlagsúlya 10 kg felett volt. A többi: amur, balin, kecsege, márna rengeteg mennyhal és keszeg tonnaszámra. A Tisza nem horgász kezelésű szakaszain minimálisra csökkentek a horgászati lehetőségek, a Tisza-tavon pedig egyik pillanatról a másikra mentek tönkre két évtized halgazdálkodásának eredményei. Ez utóbbi veszteségről az országos szövetségben hamarosan elkészül a kárbecslés. Biztatónak látszik, hogy a tározótérben levő halállományt nem érte olyan mérvű mérgezés, mint a folyóvízi szakaszban. Gönczi János kormánybiztos szerint a Tisza nem halt meg, de hiteles és végleges számokat csak a nyár végén, az ősz elején tudunk csak mondani. A Tisza sérült, nagyon jelentősen elszegényedett az élővilága és megszakadt az ökológiai rendszere. A Tisza ezt helyre fogja állítani, de a táplálékpiramis, aminek csúcsán itt a hal áll, jóval szegényebb lesz, mint korábban volt. A Tisza befolyói adják meg a folyónak azt a lehetőséget, hogy ismét életre keljen. Ez az igazi revitalizáció alapja. Amikor már tudjuk, hogy ez a folyamat hol áll, akkor szabad mesterségesen belenyúlni. A horgászati és halászati tilalom fennmarad az ívási időszak végéig, mivel egyetlen egészséges hal kifogásával is egy lehetséges "betelepítőt", a Tisza jövő halállományának hordozóját ölnék meg. Élő halakat is fogtak a halászok a cianidmérgezés utáni napokban a Tisza Csongrád megyei szakaszán. A varsában fogott néhány túlélő hal nagy része azonban magán hordozta a szörnyű mérgezés nyomait. Vannak halfajok, amelyekről nem tudni, hogy milyen mértékben érintette őket a cianid mérgezés. A hírek szerint gardát nem találtak az elpusztult halak között. Jelenleg nem tudja senki hol töltik a gardák a telet, elképzelhető, hogy a Dunában. Igazán nagy harcsák tetemére sem bukkantak a halászok. Az is lehet, hogy az Al-Duna sziklabarlangjaiban töltik a telet. Azonban védett ritkaságokat, sőregtokot, német és magyar bucókat is találtak az elpusztultak között. Az állomány regenerációban nagyon nagy szerepe lehet a mellékfolyóknak és a holtágaknak. Ezekben ugyanis a Tisza teljes, mérgezés előtti halállományának vannak képviselői. A fitoplankton állomány pusztulása mintegy 80-90%-os lehet, a zooplankton állomány csökkenése viszont elérte a száz százalékot is. Amint a mérgezés levonult, azonnal megfigyelhető volt a fito-s zooplankton állomány megjelenése. A Tisza közben áradni kezdett , több helyütt kiment a hullámtérre, s a plankton mennyiség, -minőség ennek következtében újra elérte a normális, téli ökológiai viszonyoknak megfelelő állapotot. Az idő múlásával talán újraéled a Tisza, talán megint lesz remény, de most még csak a bánat van, a kétségbeesés, a kilátástalanság, a gyász. Horváth Zoltán és Tóth Tibor győri horgászok szeptember 16-án éjjel a Balatonon az alsóörsi Vitorlás Sportclub előtti etetett helyükön bojlival pontyoztak. Éjjel kettőkor lassan emelkedni kezdett a kapásjelző. A bevágáskor kiderült, hogy a kéthetes horgásztúra legnagyobb hala került horogra. A 0,35-ös zsinórral negyed órás kemény fárasztás következett. A vitorlás alá berohanó halat társával egyetemben tudták kihozni és szákba vezetni. A mérlegeléskor kiderült, hogy a tükrös 23 kg (83/86 cm) volt. Ezen kívül még fogtak 12,5 kg-osat és több 6-7,5 kg-osat. Sajnos, a helyi horgászok rossz szemmel nézték a vendégek fogásait, mert az etetett helyet üvegtörmelékkel szórták fel. Barbár és primitív megoldás.
Fehér János ráksi horgász az egyesület kezelésében levő horgásztavon 50 kg-os (190/90 cm) harcsát fogott. Október ötödikén délután fél négykor a 0,35-ös zsinórra szerelt horgon felkínált kukorica-hungarocell golyó csalit hörpölte be. (Bizonyára áttért a vegetáriánus kosztra) A fárasztás is rekord hosszúságú volt, mintegy 2 óra és 15 perc, és csak ezután tudták partra emelni a szép halat.
Juhász Róbert tiszakécskei horgász az élő Tiszán Tiszakécske térségében az ún. Gulyajárásnál szeptember 22-én délután hatkor 0,32-es zsinórra szerelt fenekező készségén trágyagiliszta csalival 3,90 kg-os (71/36 cm) kecsegét fogott. A második ütésre vágott be, majd öt perc alatt sikerült a part mellé vezetni és partra emelni a szép halat. 25 éve horgászik a "tettes", de ekkora kecsegét még nem is látott. Nem tudni, mikor lehet majd hasonló szép halakat fogni ismét.
Petyerák Sándor budapesti horgász az őrbottyáni víztározón szeptember 31-én délután a 0,30-as zsinórján átfúrt kemény kukoricával csalizott. A bedobás után azonnal kapása volt, és mintegy másfél órás fárasztás után két segítő szákolta meg a hatalmas, 35 kg-os (106/98 cm) halat. A hal szabályosan bekapta a csalit, a horog az alsó állkapcsába akadt. Ritka az ilyen busafogás!
Budai Norbert nagykanizsai horgász augusztus 22-én a helyi csónakázó tavon 2,15 kg-os (43/36 cm) compót fogott. A fárasztás 0,14-es zsinóron negyed óráig tartott.
Csapó Béla tarpai horgász a Tisza helyi holtágában 0,77 kg-os 31 cm-es csapósügeret fogott, ami nagyon jól illik a nevéhez. Az eset október 3-án történt déli fél egykor. A 0,25-ös zsinóron drótelőkés készségén (bizonyára csukára számított) 10 cm-es élő küszt kínált az éhes halaknak. A fárasztás csupán 5 percig tartott.
Szeder Attila biatorbágyi horgász december 20-án délután kettő előtt néhány perccel a Moby Dick II. horgásztavon 8,20 kg-os (90/47 cm) csukát akasztott. Horgásztársunk a hideg, szeles időben 2-es körforgó villantóval késztette kapásra a halat, és a 0,16-os zsinóron mintegy fél óráig tartott a csuka fárasztása. Szép teljesítmény ilyen vékony zsinórral kifogni egy ekkora csukát. Gratulálunk.
Mikes Péter dunakeszi horgász szeptember 5-én a Duna helyi partszakaszán 0,73 kg-os (28,5/24 cm) törpeharcsát fogott. Az éjszakai horgászat során a 0,30-as zsinóron trágyagiliszta csalira kb. 1 órakor jelentkezett a rekorder törpeharcsa. Reggelig még 3db 30-40 dkg-os törpeharcsát sikerült fognia.
Hunyady Attila számol be a nagy vizek - Balaton - iránt érzett vonzalmáról. Az augusztusi horgászatok számára sikeresebbek szoktak lenni, mint az őszi próbálkozások. A szepezdi horgász tanyán megérkezésekor szorgosan pucolják a szerencsések az éjszakai, kora reggeli ponty és keszeg zsákmányt. Süllő nincs közöttük. A horgász azonban reménykedik, hogy majd ő megmutatja. Kishalak a kannában és 1200 evezőcsapással eléri a parttól való 1500 méteres megengedett távolságot. Közben balin rablások hergelik, amelyek közül nagy nehezen egyet ki is varázsol. Majd még egy albínó csuka is műcsalira kerül, de végül elharapja a zsinórt. A megállás után a csendes víz kissé lotyogósra vált, az enyhe szellő csökkenti a nagy meleget. Két botra egy-egy küsz kerül és fenékre dobva liftezhetnek a gyöngyön. A vízbe helyezett kannában megdöglenek érthetetlenül a küszök, belőlük lesz a fűzött csali és a halfilé. Még fenn van a nap, amikor a liftezőre balin jelentkezik. Az orsó felvisít és a bevágáskor a lazán hagyott zsinór gubancba ugrik. Kézzel kell behúzni a szépnek ígérkező balint, ami közben összeszedi a másik zsinórt és a horgony kötelet is. Végül azért a csónak orrából szákba kerül a 4kg-ot is meghaladó súlyú ragadozó. A gubanc rendezése után már sötétre fordult az idő. Az egyik botra, most a csúszó fenékólom fölé 1m-re karabínerre került a felfűzött sneci, bőre alatt levegővel, hogy lebegjen. A másik botra világító úszó és a horogra élő sneci. Este kilencig semmi, tehát megért az idő a változtatásra. Az úszósra most egy lehelet könnyű parafás ólommal súlyozott kéthorgos készség kerül élő snecikkel. Közben a fűzött horogra kapás jelentkezik. Jól húz, lehet adagolni a zsinórt. Egy idő után elég a nyeletésből és a bevágást követően jó süllő védekezik a mélyben. Mire a narancssárga szemek megjelennek a csónak mellett már nincs egyéb teendő, mint a szákolás, ugyanis a jó kettes süllő teljesen kifáradt.
A folytatás mozgalmasan alakul. 11 óra után egymást követve jönnek a kapások, de vagy lemarad vagy nem is akad a rablóhal. Aztán az egyik bedobás után azonnal megindul a zsinór, nem is marad idő nyeletni és jó ellenállást jelez az akasztás. Kis küzdelem után 2,3 kg-os süllő kerül a szaporodó bilincsekre. Úgy látszik bebandázott a süllő, most jöhet a wobbler. Egy CDSR-7 RFSH csoda wobblert kezd dobálni a horgász és a sokadik dobásra jókora ütést jelez a zsinór. Nem nagy a jövevény, de még éjfél előtt kerül a szákba a 0,70 kg-os süllő, ami óvatosan visszakerül éltető elemébe. Éjfél után minden próbálkozás hiábavaló volt, nem evett már a süllő. Egy kis szalonnázás után befejeződött az éjszakai süllőzés, a kései evezés bekeretezte ezt a csodás estét. Az első éjszakát még több eredményes horgászat követte, evett a süllő, talán jobban mint a ponty az augusztusi forróságban. A csuka szétfeszíti a határt a költészet és a valóság között. Történetei a mondák irodalmi világából a valóságba átvezető útcsapások. Mutatják ezt a mellékelt illusztrációk a csukán lovagló horgászról, vagy a Fekete-tenger koronás csuka királyáról. S ha már a királyt említjük, szóljunk az írországi Lourgh Derg tavából - a Limerick Chronicle 1862 május 13-i számában szereplő hír szerint - fogott 40,7 kg-os példányról. Hasonlóan kevéssé megbízható híradás a Mazuri-tavakból származó 45 kg-osról. Hitelesebbnek fogadhatjuk el a 30 kg felettiek fogására vonatkozó adatokat.
A pilker a tengeri horgászat egyik legáltalánosabb műcsalija. Fémből készül különböző súlyban, alakban és színben. Az idehaza alkalmazott műcsalik közül a balinólom hasonló jellegű, használata azonban a pilkerétől eltérő, mivel ezt általában nagy mélységben vezetik. Amikor vadul kapnak a halak, közömbös, hogy milyen a pilker. Egyes napokon azonban kényesen kapnak és majdnem művészet eltalálni milyen mélységben keresendők. Ehhez fontos az optimális súlyú pilkert használni, a 20-50 m-es mélységekben 50-100, másutt 150-300 gr súlyú is szükséges lehet. A színnél fontosabb az alak. A képen látható tőkehalak sárga pilkerre kaptak. .
Az első csuka a harmadik dobásnál kapott, tíz perccel azután, hogy az öreg facsónakot elkötötték a stégtől és hagyták, hogy a szél kisodorja őket a tóra. Richard Lütticken számol be ily formán élményeiről, de nem csak csukafogásról, hanem ugyanilyen sebespisztrángokról, valamint vörösszárnyúakról, több kilós compókról és dévérekről, mint ahogy a képen némi ízelítőt kapunk ezekből. S hogy a jövendő vendégek is foghassanak még nagy csukákat, a horgász naponta csak egyet vihet el étkezési célra, három kilósnál nem nagyobbat, illetve a 9 kg-osnál nagyobbat trófea készítés céljára. .
Ahol a pontyok templomba járnak… Egyes víztározók elmerült titkokat rejtenek. A halak nyomára a halradar készülékek vezethetnek - cikkek címei lehetnének, a szászországi Quitzdorfot elnyelő 80 hektáros tározóról, amelynek 6,5 m-es a legnagyobb mélysége. Halállománya: csuka, süllő, sügér, harcsa, ponty, dévér, compó, bodorka és pettyes busa. A képen a lap főszerkesztője az ott fogott 9 kg-os csukájával látható. .
Tvordy György |