CyberPress.Sopron

Délután csodálatos napozás fejezi be a hivatalos balatoni fürdések sorozatát. Simán bement a nép fizetés nélkül. Imre és Karcsi bácsi Drávai Pistivel fizetett és elfoglalta a kasszíros kisasszonyt, amíg a többiek elegánsan belibegtek mellettük. Egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalásunk a szökés miatt, mert szabad strandról van szó és a helyi bizottságok jogtalanul hozták a fizetési parancsot…Aztán kezdődik az óriási fürdés. A szél megállt, a víz kellemesen meleg, kezdődhet a pancsolás. Nyikhájék persze testületileg bevonulnak és fizetnek, mint a katonatiszt. Még a falusiak is nevetnek rajtuk. Mi pedig utoljára megcsinálunk minden bulit, amit a két hét alatt megpróbáltunk a vízben. Most már a legapróbbak is kézenálláson kezdik. A víz alatti úszás rekordere változatlanul Imre. A vízben való kitartásé pedig Vargánya, mert amikor a többiek már ráncos bőrrel a parton heverésznek, ő fáradhatatlanul úszkál a pólólabdával a hóna alatt. Pufi kényelmesen elterpeszkedik és három ember helyét tölti be a pokrócon. Röfi minden fél órában megostromolja a strand klotyóját. Már nevetnek a többiek, amikor nekiindul. Neki megártottak az éccaka izgalmai… Imre és K.Pisti úgy feküsznek egymás mellett, mint két halott: minden porcikájuk szívja magába a napsugarakat. Múlnak az órák, de eszünkbe sem juy felmenni. Ma kihasználunk minden percet. Már esteledni kezd és a györöki sarokból kacsintgat a nap, amikor fájó szívvel otthagyjuk a partot… Odafenn gyors tüzelőszedés, közben a választottak már a petrofór-t tisztítják és a fölösleges holmikat rakják az első ládákba. Rózsi néni vállalta, hogy estére meleg teát főz, utolsó meleg ételként. Elég nehezen készül el, mert gyenge az áram és a villanyfőző majdnem bekrepál, így aztán megkésünk az utolsó tábortűzzel is. Ez a tábortűz nem tudta megközelíteni az eddigieket. Nagyon fáradtak a fiúk az éjszakai kaland után, hiszen alig aludtak valamit. Ezért és mert holnap nagyon korán kell kelnünk, megrövidül a tábortüzi program és csak a lényeg marad meg belőle.

Mi "fürödtük el" a Balatont...

Ünnepélyes tűzgyújtás. Alatta halkan elénekeljük: Búcsút int a tűz… Elkomolyodnak az arcok. Megüti a fiúkat búcsúzás szele. Bár továbbra is együtt maradunk, mégis fáj a búcsúzás a tábori emlékektől, a kedves helyektől és a Balatontól. Utána először a komoly énekeket fújjuk el, majd a tréfásakat. Karcsi bácsi felkéri a fiúkat, mondják el, mi tetszett a legjobban és mi nem tetszett a táborban? A fiúk kissé álmosan, de kertelés nélkül nyilatkoznak. A legtöbbnek a tábortüzek, az éjjeli kaland és a beszélgetések tetszettek. Észreveszik a lelki program nagyszerűségét és az itteni nevelés egyszerű, komoly, férfias voltát. Tetszett az önállóság és a vezetőség nagy bizalma mindenkihez. Nem tetszett néhány fiú helytelen viselkedése és a közösséget bontó magatartása. Karcsi bácsi végül talán kissé túl komor, de reálisnak ígérkező képet fest a tábor értékeiről és eredményeiről. Elmondja, hogy a sok jó szándék elvitathatatlan, de ennek ellenére sok hiba is volt a táborozásban. Már a résztvevők megválogatása sem sikerült teljesen. Sokan nagyszerűen viselkedtek, de két-három fiú bizony csődöt mondott. Az is hivatása lett volna a tábornak, hogy lelkigyakorlat-féle legyen: ez az oldal azonban elég nehezen valósult meg. Legközelebb ezt komolyabban fogjuk venni. Végül megdicséri a fiúkat az itteni magatartásukért és figyelmezteti őket, hogy odahaza úgy viselkedjenek, hogy észre lehessen venni rajtuk, hogy két hétig a balatoni táborozáson vettek részt. Különösen felhívja a fiúk figyelmét a holnapi utazásra és az ottani rendes viselkedésre. Befejezésül újra felhangzik a dal: Búcsút int a tűz…. Az apróságok már alusznak. Álmosan, fáradtan száll a dal, a tűz már csak pislog, felállunk és elhangzik az utolsó tábori esti ima. Az apróságokat behordjuk a sátorba, a tüzet betemetjük, aztán csendesen, halk beszélgetés között a sátorba vonulunk. Őrség nincsen, minden kényes holmit behordunk, nehogy egy esetleges újabb éji látogatás kárt tegyen bennük. Aztán pillanatok alatt csend lesz, szellő zúg távol, alszik a sátor. Egyszerre, mintha csak az első éjjelt idézné, megdördül az ég, villámok cikáznak, zúgni kezd a szél. Karcsi bácsi és Imre - mintha csak most kezdődne a tábor, azonnal kiugranak és gyorsan meghúzzák a köteleket, kiigazítják a sátrat, árkot. Aztán visszabújnak és az első éjjelre emlékezve hallgatják a szél zúgását.