|
A Katolikus Egyház bocsánatkérése Szent és bűnös, de Mesterét követi
(Az illusztráló képek a RAIUNO adásából származnak)
 A Jubíleumi Szentév kiemelkedő eseményére került sor ma, március 12-én, nagyböjt első vasárnapján délelőtt a Vatikánban, a Szent Péter Bazilikában. Az ünnepélyes szentmise keretében, annak első, bűnbánati részében a Katolikus Egyház bocsánatkérését tolmácsolta II. János Pál pápa a közös bűnbánati liturgia keretén belül.  A pápa már korábbi megnyilatkozásaiban is beszélt az emlékezet megtisztításának, a kiengesztelődésnek és a bocsánatkérésnek a fontosságáról, most a gyakorlatban tett bizonyságot minderről.  A szertartást elméletileg is szükségesnek tartotta megalapozni II. János Pál, ezért a Ratzinger bíboros vezetésével működő Hittani Kongregációt bízta meg azzal, hogy ennek a bocsánatkérésnek a bibliai, teológiai és erkölcsi vonatkozásait tárgyalja meg. A bizottság egy nyolcvan oldalas dokumentumban rögzítette megfontolásait, melynek címe: Emlékezés és kiengesztelődés. Alcíme: Az Egyház és a múlt hibái.  Amikor ez a bocsánatkérés megtörtént az Úrtól az egyház gyermekeinek a múltban elkövetett hibáiért, a pápa régi kívánsága teljesült, melyet a Tertio millenio adveniente kezdetű körlevelében már megfogalmazott: "Az Egyház nem lépheti át az új évezred küszöbét anélkül, hogy gyermekeit ne buzdítsa a bűnbánatra, arra, hogy megtisztuljanak hibáiktól, hűtlenségeiktől, következetlenségeiktől és késlekedéseiktől".  A pápai dokumentum konkrétabban is felsorolja a múlt bűneit: "türelmetlenség és erőszak a másképpen gondolkodók irányában, a vallásháborúk, a keresztes hadjáratok során elkövetett erőszak és visszaélések, az inkvizíció erőszakos módszerei, azok a bűnök, amelyek Krisztus Teste egysége ellen irányultak, mint a kiátkozások, az üldözések, a megosztottságok, azok a bűnök, amelyeket az első Szövetség, Izrael népe ellen követtek el, megvetés, ellenségeskedés, hallgatás. Azok a bűnök, amelyeket az evangelizálás során követtek el a szeretet, a béke, a népek jogai ellen, sértve a kultúrák és más vallások tiszteletben tartását, az emberi méltóság és az emberi nem, a nők, a fajok, népcsoportok elleni bűnök, a személy alapvető jogait sértő bűnök, azok, amelyeket a társadalmi igazságosság, a gyengék, a még meg nem születettek ellen követtek el."  A pápa vallomása Isten felé irányult, mivel csak Ő bocsáthatja meg a vétkeket, de az emberek előtt történt, nem rejtve el a keresztények felelősségét. Ez a bűnvallomás nem jelentette azt, hogy ítélkeztünk volna elődeink felett: az ítélethozatalra csak Isten illetékes. A mai keresztények nem gondolják azt, hogy jobbak, mint atyáik, de meg akarták vallani, hogy a történelemben melyek voltak azok az objektív tévedések, amelyek ellentétben álltak az Evangéliummal és Krisztus Szent Lelkével. Ezért a gyónásban világos utalás történt egyes történelmi mulasztásokra, anélkül, hogy megnevezték volna a felelősöket.  Az ezen gondolatoknak megfelelő liturgiára került ma sor Rómában, a konfesszió oltára melletti keresztnél, amelyet hagyományosan a Szentévekben tisztelnek. A liturgia helyének megválasztása arra utal, hogy a bocsánatkérés Isten felé irányul. A szertartás a bazilika bejáratánál lévő Pietánál kezdődött, azt fejezve ki, hogy az egyház, Máriához hasonlóan magához öleli a keresztre feszített Üdvözítőt. 
 A koncelebrálók (együtt ünneplők, együtt misézők) bűnbánati körmenetben vonultak az oltár felé: elöl vitték a hét gyertyatartós keresztet és az Evangéliumos könyvet.  Az olvasmányok után Karol Wojtyla beszédben fejtette ki a Mestert követő tanítvány gondolatait, utalva a jubileumi év kötelezettségeire, Istenre, mint akinek egyedüli joga a bűnök bocsánata, melyeket ellene követtünk el az egyház történelme folyamán, az Őt üldöző Saultól kezdve.  A hitvallás után, az egyház bűneit hét csoportra osztva, hét bíboros vallotta meg (a bazilika és a média nyilvánossága előtt), ezeket egyenként a szentatya egyetemes könyörgései követték. Minden bíboros egy-egy olajmécsest gyújtott meg a hétkarú mécsestartón, a kereszt mellett.  A befejező ima után a pápa megcsókolta a keresztet a tisztelet és a bocsánatkérés jeleként.  A szentmise a felajánlással folytatódott. A szertartáson számos más keresztény felekezetet és vallást képviselő személy jelent meg.  A bűnbánati liturgia, a közösségi bűnbánati liturgia sem új az Egyház történetében. Ezen eseményhez hasonlóra azonban az egyháztörténészek is csak kettőre emlékeznek a Katolikus Egyház történetében.  Máris sokan és nagyon pozitívan nyilatkoztak a Szent Péter Bazilikában lezajlott eseményről, melynek egyik legfontosabb "eredménye", hogy az azt őszintén és tartalmában követők tisztábban hagyhatták el a bazilikát, állhattak fel a TV készülékek elől. A másik nagyon fontos momentum annak példaadás-volta. Ez a bűn-megvallás első eseménye lehet egy sorozatnak, mely a lelki tüskék eltávolításával helyi viszonylatban és egyetemesen is bevezetője lehet egy még őszintébb közeledésnek, később a jézusi főpapi ima megvalósulásának: "Legyenek egy!" - DI - |