|
már volt, aki tiltakozott a Kossuth-Rádióban... Rádiós szentmise-közvetítés Sopronból, 1999.12.19.
Bevezető: Ádvent 4. vasárnapján szeretettel köszöntjük híveinket, akik itt vannak a soproni Szent Mihály-templomban és mindazokat, akik a Kossuth Rádiót hallgatva kapcsolódnak be szentmisénkbe. Dr. Rédly Elemér homíliája:
Ebben az évben, karácsony szent éjszakáján, az egész keresztény világ Rómára tekint. Az éjféli szentmisével, a római Szent Péter-bazilika szentévi kapujának megnyitásával, szentatyánk megnyitja a megváltásunk második évezredét lezáró jubileumi szent évet, amelyet valamivel több mint egy év múlva, a harmadik évezred első évében, 2001. január 6-án, vízkeresztkor fog bezárni. Minden népnek megvannak a maga szent ünnepei, egy-egy jelentős esemény évfordulói. Karácsony szent ünnepe a világ legfontosabb személyiségének, a Megváltó születésének ünnepe, a kereszténységnek egyik legnagyobb ünnepe, melynek jelentősége túlmutat az egész keresztény világon, hiszen Jézus Krisztus kivétel nélkül minden ember megváltója és üdvözítője. Ma, ádvent utolsó vasárnapján már erre az ünnepre készülünk,
amikor emlékezetünkbe idézzük azt a szent pillanatot, amelyben a
Boldogságos Szűz Mária IGENT mondott Isten akaratára. Ezzel az
IGEN-nel lépett be a Megváltó ebbe a világba, amikor a Szentlélek
ereje által Szűz Máriától emberi testet és lelket vett fel azért, hogy
megdicsőítse az Atyát, hogy minket szóval és példával tanítson,
életével, halálával és feltámadásával megváltson.
Valóban a szeretet köt össze bennünket? Tudunk-e még szeretetből áldozatot vállalni, egymást elviselni és egymással megbékélni? Valóban fontosabbnak tartjuk-e a szeretetet az anyagi jólétnél? A keresztény családok elfogadják-e a gyermekáldást? Nálunk nem kell az ún. "népességrobbanástól" félni. Igaz, hogy Magyarországon a törvény nem bünteti az abortuszt, de ez ettől függetlenül bűn és olyan bűn, melynek következményét naponta érezzük, amikor csökken az ország lakosságának a száma, kevesebb a gyermek és ennek következtében szükségszerűen zsugorodnak a nevelési és oktatási intézmények... A keresztény ember nem lehet felelőtlen. A történelem egyértelműen tanúsítja, hogy menthetetlenül elsüllyednek azok a népek, amelyek elvesztették erkölcsi tartásukat. Felelősek vagyunk a jövő keresztény Magyarországáért!
Vajon embertársaimmal való kapcsolatomban is a szeretet-e a legfőbb parancs az életemben, vagy csak az anyagi jobblétért harcolok? Minden ember el tudja sorolni, hogy ki okoz neki gondot és bánatot, ki az, aki nincs ránk tekintettel... de szoktam-e önkritikusan önmagamba nézni? Nagy baj van, ha mindig azzal védekezünk, hogy nekünk van igazunk. Eddig minden veszekedés és gyűlölködés azzal kezdődött, hogy a magunk valós vagy vélt igazát a szeretet elébe helyeztük. Nem kell az igazságtalanságot pártolni, de szeretetből lehet többet vállalni, mint ami a kötelességem, és le lehet mondani valamiről, amihez pedig jogom lenne. Ha erre képtelen vagyok, akkor nem beszélhetek szeretetről, kereszténységről.
Megdöbbentő dolog, ha magukat kereszténynek valló emberek a közéleti kérdésekben nemkeresztény módon gondolkodnak. Itt van például mindjárt a sztrájk kérdése. Egyértelmű, hogy a magukat demokratikusnak tartó országok törvényekkel biztosítják a sztrájkkal kapcsolatos jogokat. Ebből azonban nem következik, hogy minden sztrájk, ha megfelel a törvényes követelményeknek, akkor egyben megfelel a keresztény erkölcsi követelményeknek is. Ahogy a mindennapi életben elítéljük a zsarolást, amikor valaki visszaél erejével vagy helyzeti előnyével, úgy adott esetben egy sztrájk is lehet olyan zsarolás, amellyel nem egyes emberek, hanem emberek csoportjai élnek vissza erejükkel, szervezettségükkel vagy sajátos helyzetükkel. Nyilvánvaló, hogy keresztény ember, anyagi érdekből ilyen sztrájkban nem vehet részt, hiszen ez aligha egyeztethető össze a szeretet követelményeivel. Vagy úgy gondoljuk, hogy a szeretet parancsa nem vonatkozik a közélet szereplőire? Ahhoz, hogy megváltottságunk hatását a mindennapi életben is érezzük, ezekben a kérdésekben is keresztény módon kellene gondolkodnunk. Ezért felmerül a kérdés: kellőképpen ismerjük-e a közéletre, a közgazdaságra és a politikára vonatkozó keresztény tanítást? Gondolkodásunkban, döntéseinkben keresztény elvek, a szeretet parancsa szellemében járunk-e el? A mindennapi élet tapasztalata azt mutatja, hogy még sokat kell tanulni a kereszténységről azoknak is, akik magukat kereszténynek vallják. Ezeken a kérdéseken elmélkedve bizonyára többen megfogalmazzák, miért szól bele az Egyház ezekbe a kérdésekbe? Nyilván az Egyháznak nem a politizálás az elsődleges feladata, hanem a keresztény örömhír terjesztése. Ebből azonban az is következik, hogy a keresztény örömhírt a mindennapi életünkre is kell alkalmazni. Az Egyház mint Egyház nem akarja a közéletet irányítani, de a keresztény állampolgároknak állampolgári joguk, hogy saját meggyőződésüket képviseljék a mindennapi életben, az Egyháznak pedig az a kötelessége, hogy erre a meggyőződésre elvezesse tagjait. Ennek szellemében adta ki a magyar katolikus püspöki kar a "Testvériesebb és igazságosabb világot" című körlevelét a társadalmi és közéleti kérdésekről, és ennek szellemében fog rövidesen megjelenni a családi élet kérdéseiről szóló körlevél is. De fel lehet tenni a kérdést úgy is: Ha egyesek azt mondják, hogy az Egyház ne szóljon bele a politikába, akkor miért kifogásolják ugyanezek XII. Pius pápa állítólagos hallgatását? Ma ne szóljunk bele, akkor bele kellett volna szólni? Igen, de bele is szólt. Mindenki utánanézhet, hogy XII. Pius pápa karácsonyi rádióbeszédeiben, amelyben az egész keresztény világhoz és minden jóakaratú emberhez szólt, igenis beszélt a kényes kérdésekről, csak voltak és vannak, akik erről nem akarnak tudni. Valójában nem az Egyház akar beleszólni mindennapi dolgainkba, hanem maga Jézus Krisztus, aki azért jött, hogy minket tanítson, bűneinktől megváltson és az örök üdvösségre elvezessen. Az örök üdvösségre vezető út pedig a földi életen keresztül vezet, azért akik követni akarják őt, azoknak a mindennapi életben is követniük kell őt, és nem elég csupán templomba járniuk és imádkozniuk. A jubileumi szentévben ezt ünnepeljük, hogy Isten Jézus Krisztus személyében közénk jött, belépett emberi történelmünkbe, sorsközösséget vállalt velünk és értünk vállalta még a kínszenvedést és a kereszthalált is. Feltámadása pedig azt igazolja, hogy ez az egyetlen út, amelyen érdemes járni, amely elvezeti az embert az üdvösségre, a boldog istengyermeki életre, mely kezdődik itt a földön és reméljük, hogy folytatódik az örök élet boldogságában. Egyetemes könyörgések Ádvent 4. vasárnapján: Sopron, 1999. dec. 19.: Pap: Testvéreim! Az ádventi időszak végén forduljunk kéréseinkkel mennyei Atyánkhoz, aki elküldte hozzánk Szent Fiát, Jézus Krisztust!
- DI - |
Tudjuk, hogy az
emberek életét az első bűn rontotta meg, amikor az ember NEMet mondott
Isten szavára. Ennek az eredeti bűnnek következménye, hogy
elvesztettük az eredeti szentséget és emberi természetünk is
megsérült. Ez minden ember öröksége: az áteredő bűn. Azóta minden
emberi bűn további NEM az Isten szavára. Ettől a bűntől váltott meg
minket Jézus, de ebben a megváltásban mindegyikünk csak személyes
közreműködésével részesülhet. Nem nehéz elképzelni, mennyivel
boldogabb lenne az életünk, ha a keresztények valóban teljes szívükkel
hinnének Jézus Krisztusban és tanítása szerint élnének, ha életüket,
minden gondolatukat, döntésüket, szavukat és cselekedetüket a jézusi
parancs vezérelné: Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek
titeket. De megkérdezhetjük, mi akadályoz bennünket abban, hogy mi
keresztények valóban keresztény módon éljünk?