|
A kommunikációhoz először meg kell tanulni ennek a világnak a nyelvét. Hogyan tudja a református egyház a fiatalokat megszólítani?
A kérdésre Tarr Zoltán református ifjúsági lelkész válaszolt.
 Tarr Zoltán ifjúsági református lelkésszel az egyház és az ifjúság közötti kapcsolat megteremtéséről beszélgettem. Arról, hogy a mai életkörülmények között, a maga anakronisztikusnak tűnő eszközeivel hogyan tudja az egyház a fiatalokat megszólítani. Nem magukkal a fiatalokkal van gond, hiszen ők minden korban egyformák. Minden kornak az a problémája, hogy azt az örök isteni igazságot, amelyet megismerhettünk, hogyan tudjuk a mindig változó körülmények között továbbadni. - A kommunikációhoz először meg kell tanulni ennek a világnak a nyelvét- mondja a lelkész. - Majd ezen a nyelven kell elmondani azt, amit mi Istenről tudunk és ismerünk. Néha ez nagyon nehezen megy, sőt, az egyház működését nézve láthatjuk, hogy sokszor nem is nagyon megy. A nyáron kint voltunk a Diákszigeten, és amikor ott azokat a szavakat használtuk, amelyeket mi jól ismerünk - kegyelem, áldozat, szeretet, vigasztalás - rájöttünk, hogy mindezek nagyon sokaknak semmit sem jelentenek. Amikor el kellett magyaráznunk ezeket a szavakat, sokszor saját magunkkal is érdekes konfliktusba kerültünk, hiszen kérdés, hogy mi magunk értjük-e ezeket és tudjuk-e, mit jelentenek valójában. A fiataloknak igényük van arra, hogy az élet nagy dolgairól beszéljenek, és segítséget várnak az eligazodásban. Tapasztalatunk szerint nem igazán idegen tőlük a Zsoltárok szövege, vagy akár a Károlyi Biblia szövege sem. A Zsoltárok dallama, szövege hangulata ad nekik valamit, amit szavakkal igazán nem is lehet kifejezni. Folyamatosan keresni kell azokat a kommunikációs lehetőségeket és csatornákat, amelyeken közelebb vihető a fiatalokhoz az evangélium. A személyes találkozások, a bálok, az internet, az SMS mind ennek eszköze lehet, ám az emberek alapvető igénye a közösség iránt van: ezt keresik, mert valahova szeretnének tartozni. Az igazán nagy siker az, hogy ha valaki a közösségbe eljön, ott személyes kérdéseire is választ kap. A felsőoktatási rendszer folyamatos változásában egyre individuálisabbá válik. Nincsenek tanulócsoportok, nincs semmifajta közösség. Sokan nem teljes, vagy olyan családi közösségből jönnek, ahol nem természetes a közös étkezés, a tévé nélküli együttlét, ahol ismeretlen fogalom a családi kirándulás. Az igazi közösség utáni igény pedig éppen isteni teremtettségünkből fogva mindnyájunkban ott van, társaságra vagyunk teremtve. Minekünk feladatunk a Szentírás szerinti közösségi képet adni a mai fiataloknak. Ez van, ahol sikerül, van ahol nem, vagy nem elég ügyesen teszi az egyház a dolgát. Véleménye szerint számtalan példa mutatja, hogy nagyon sok múlik a helyi közösségeken, az iskolaközösségeken, a személyes kapcsolatokon. - Kitartóan dolgozni kell, és folyamatosan önvizsgálatot tartani - véli Tarr Zoltán lelkész. szöveg és fotó Tóth Éva |