Rovat: Lélektől lélekig
1999. május 30., vasárnap 00:00
Tanév vége van Te Deum
Tanév vége van.Akár azért, mert érettségi kezdődik, felvételikkel fűszerezve, akár azért, mert már semmi nem olyan komoly az utolsó órákon. Melyikünk nem tanul szemeszterről- szemeszterre, évről-évre?! Néha nem könnyű hálát adni mindenért, ami történt és sokszor az a legnehezebb, hogy elismerjük: minden Istentől származó végső soron jó akkor is, ha azt mi nem annak fogjuk azonnal fel. Néha pedig - ó, emberi hiúság - a legnagyobb feladat azt elismerni, hogy Isten nem maradt adós és mi jártunk jól mindennel, ami történt, mert felajánlva valahogyan visszapattant, megszépülve és beépülve az isteni tervbe. Talán ennek ismeretében már nem is olyan nagy csoda, hogy a legnagyszerűbb Te Deum fordítás és a legszebb magyar hálaadó ének is attól származik, akinek az ostrom alatt, amikor társaival a pincében kuporgott, egy rendtársa alig eltéveszthetően azt mondta a levegőbe szagolva, "zsidószagot érzek". Neki sikerült feldolgoznia életében azt, ami még ma, 55-60 év elteltével is sokkolja Európát. A hálaadás ünnep, akármikor mondjuk-énekeljük, mert a terv részesei leszünk, mintegy magunktól is elkülönülve és a Teremtőhöz közeledve. A hálaadással válik észrevehetően kiegyensúlyozott ritmusúvá az életünk, ha nekifeszül az égi szélnek a Veni Sancte és a Te Deum között. Szöveg:- DI - |