|
"A lengyel nép hite és imádsága révén fel fog emelkedni" Szentévi zarándoklat a Czestochovwai Szűzanyához
 Második nap reggel köszöntöttük a Szűz Anyát, majd Imre atya bemutatta a kolostort, elmondta a kegykép történetét. Itt tulajdonképpen nem jelent meg a Szűzanya, hanem az imameghallgatások, révén lett "csodatevő a kegykép". Az 1430-as években rablóbanda támadta meg a kolostort, s ekkor a kegyképet megfosztották díszeitől és kardjukkal több vágást ejtettek a Madonna arcán. Ezt a későbbi időkben próbálták restaurálni, azonban ez nem sikerült. Ezért egy hű másolatot készítettek, melyen a vágások helyét megjelölték. 1655-ben Svédország 3000 főt számláló serege Jasna Gora falai alá érkezett, hogy elfoglalja a kolostort. Kordecki atya az akkori perjel a szent hely védelme mellett döntött 170 katonával, 20 nemessel és 70 szerzetestársával. A 40 napig tartó harc Mária lovagjainak győzelmével végződött, ez óriási vallási és politikai jelentőséggel bírt. A legenda szerint a túlerőben lévő sereg ostroma idején a szerzetesek a várfalon körbejárva a rózsafüzért imádkozták, s a győzelmet a Szűzanya oltalmának tulajdonították. Lelki vezetőnk azt is elmondta, hogy a lengyel nép hite és imádsága révén fel fog emelkedni. Tudjuk, hogy nagyon rossz sorban éltek, 1948-ban a kommunista önkényuralom rányomta bélyegét az országra. Wyszynszki bíboros a lelki hagyatékot átvette, majd a sztálinista rendszer börtönébe került. 1956. aug. 26-án a Jasna Gora-i Királynő előtt imádkoztak a bíborosért, s október 26-án szabadon bocsátották. 1966. máj. 3-án Lengyelország kereszténnyé válásának 1000 éves évfordulóján az egész püspöki kar felajánlja az országot Máriának. 1979.-ben a Lengyel származású pápa II. János Pál látogatta meg a kegyhelyet. A kolostordombon a Szentatya szobra áll, akit a Szűz Anya hívott meg erre a szolgálatra. Az ismertető után keresztutat jártunk, majd a Szentatya szobrát csodálhattuk meg, ahol elénekeltük a pápai himnuszt. Délután szabad program volt, utána közösen rózsafűzért imádkoztunk, ki-ki saját szándékára. Megtekintettük a lovagtermet és az emeleten lévő "örök- imádás" kápolnát, ahol az Irgalmas Jézus képe és kitett Oltári Szentség előtt lehet elmélyülni, csendben imádkozni. Ezután mindenki maga osztotta be idejét és programját. Számomra nagy örömet jelentett az, hogy délután bemehettem a kegykápolnába a Szűz Anya elé, megköszönhettem azt, hogy ide is eljutottam, s hogy köszönthetem Őt ezen a helyen. "Csodálatos volt a Szűzanya öltözete, mely különböző ékszerekből - gyémánt, rubin, korall - van kirakva." A falon a különböző fogadalmi ajándékok - a Szűzanya közbenjárása által elnyert kegyelmek bizonyítékai -, láthatóak. A templomban a kegyképet a zarándokok térdelve járják körül, az alázat a tisztelet, valamint a vezeklés jeléül. S ebben a kisgyermekektől kezdve idős korig minden korosztály ott térdepel. A Szűzanya oltalma által én is vezekelhettem egy kicsit. Majd az "örök-imádás" kápolnába az Úr előtt elmélyülhettem gondolataimban, megköszönve azt a sok-sok kegyelmet, segítséget, melyet eddigi életemben kaptam. Este nagyon sokan ott szorongtunk a templomban, hogy lássuk azt, hogyan köszönnek el a Madonnától, és mi is búcsút vegyünk Édesanyánktól. Következő nap reggel a Boldog Asszony sugárúton lévő templomokat néztük meg. 600 évvel ezelőtt - május 3-án - ajánlották fel az országot a Szűzanyának. Ez a lengyel nép nagy ünnepe, zarándokok ezrei jönnek el hálát adni, az ünnepi szentmisére. Mi ezt ajándékba kaptuk a Szűzanyától, mert nem tudtuk, hogy ilyen szép ünnepi szentmisén vehetünk részt. Nagy örömünkre szolgált, hogy Imre atya is ott volt a szentmisét mondó papság között. Csodálatos volt látni a Lengyel nép tiszta hitét, és igaz szeretetét, tiszteletét a Szűz Anya iránt. A sok papot, szerzeteseket, püspököket. A fiatalokat, akik a nap minden idejében jöttek köszönteni a Madonnát. Délután járt az idő amikor a szertartás befejeződött. Utána egyéni program volt, mindenki maga osztotta be idejét. Páran elmentünk a Szent Borbála templomban, majd visszatértünk a kegyképhez. Este közösen vettünk búcsút, másnap kora reggel indultunk vissza. Utunk következő állomása Wieliczka - a sóbánya megtekintése volt. Nagyon érdekes volt a sóból kifaragott szobrok és kb. 150 m mélységben lévő "só-kápolna", ahol évente 2 alkalommal tartanak szentmisét. A falon az utolsó vacsora dombormű, az oltár, és több szobor, itt lent a Szentatya szobra mind-mind sóból kifaragva. Ezután Krakkóba mentünk, ahol megcsodálhattuk a főtér színes forgatagát, a itt található gyönyörű Mária-templomot, a főoltár csodálatos képeivel. Majd a Wawel-be mentünk át. Itt a templomban megkoszorúztuk Kinga királynő sírját, és Báthory sírjánál a Szózatot énekeltük el. Estefelé a Krakkó melletti Gtogoczáv-ba mentünk át, ahol József atya nagy szeretettel várt bennünket. Lengyel testvéreinkkel közös szentmisén vettünk részt, majd kitett Oltári szentség előtt mondtuk el a májusi litániát. Végül magyarul elénekeltük a "Boldog asszony anyánk"-at. A plébános megmutatta Faustina nővér ereklyéjét, akit május hónapban avatott boldoggá a Szentatya.Utána egy tál meleg ételt és teát kaptunk vacsorára, majd megköszönve a szíves vendéglátást 21 óra után indultunk haza. Éjfélig sok szép Mária éneket énekeltünk és rózsafűzért imádkoztunk. Reggel 7 órakor érkeztünk haza, sok lelki élménnyel, hitben megerősödve, a Szűz Anya áldását és kegyelmét hozva itthon maradt testvéreinknek. Horváth Istvánné, Szent István Plébánia, Cursillo Közösség |