|
"hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.." Oktatni az oktathatatlant ? És mégis.
A NAT-ot követően, bár annál jóval nyugodtabbnak látszó
körülmények között jelent meg a "Római Katolikus Hittantanterv és
Mintatanmenet" Dr. Rédly Elemér városplébánossal, a Magyar
Katolikus Püspöki Kar Hitoktatási Bizottságának Igazgatójával
beszélgetünk ennek apropóján a hitoktatásról. Beszélgetésünk az
eredeti szándék szerint, több folytatásban a hitoktatás céljáról,
történetéről, tartalmi elemeiről, múltjáról, jelenéről
szól.Beszélgetünk a hierarchiáról, a papok és a laikusok teendőiről.
Arról, ami egy olyan családot érinthet, akiknek tagja, nem is csak
gyermeke, lehetőség szerint hitoktatáson vehet részt.
 -Hogyan válik ez a megfontolás hétköznapi életünk részévé? -Erről a Jézust követő útról beszélve vannak követelmények, erkölcsi szabályok, életszabályok. Nyilván ennek alaptörvénye a szeretet: Szeresd Istent és szeresd embertársadat! Természetes, hogy ez az Istennel való kapcsolatunk megnyilatkozik külső jelekben , a hétköznapi életben, attól kezdve, hogy pl. imádságunkat keresztvetéssel kezdjük és fejezzük be, egészen a legmélyebb misztérium, Urunk halálának és feltámadásának megünnepléséig, amikor részt veszünk a szentmisén. Ez az élő kapcsolat, amennyiben emberileg megismerhető és beszélhetünk róla, annyiben beszélhetünk hitismeretekről és ezeket az ismereteket nyilván oktatni lehet, kell és szükséges, hogy hitünk igazságait helyesen ismerjük. Az ismeret még nem egyenlő a hittel, de az ismeret igazából valamiképpen feltételezi a hitet.Másképp ismerem meg, másképp alakítok véleményt arról, akit vagy amit szeretek, ami nekem fontos és másképp vélekedek arról, akivel nem állok ilyen kapcsolatban. -Kinek van szüksége hitoktatásra.? -A hitoktatás szót nem nagyon szeretjük, mert azt sugallja, mintha ez csak értelmi igazság-közlés lenne. Ez is. De a katekézis hitre nevelés ismeretközlés által. A II.Vatikáni Zsinat és a zsinat tanítása nyomán megjelenő pápai dokumentumok, iratok a katekézis elsődleges címzettjének a felnőtt embert, a felnőtt keresztényt tartják. Hiszen a mindennapi életben szükség van az állandó katekézisre, a hitünkben való állandó továbbfejlődésre és megerősödésre. Ez a felnőtt-katekézis az a minta, amelyhez minden más katekézis irányul.  Beszélünk a gyermekek katekéziséről, azokról a gyerekekről, akik keresztény családban születtek és nőttek fel, akik iskoláskorba kerülve készülnek a szentségek felvételére, fiatal korban készülnek házasságra. Így van egészen kicsinyek katekézise, óvodások katekézise, iskolások katekézise és fiatalok katekézise, az ifjúsági katekézis -Sokat hallunk mostanában a katekumenátus intézményéről, mint a visszatérésről az ősegyház kategóriájához. -Természetesen olyan katekézis is van, amelyen azok vesznek részt, akik nem hívő családba születtek, akik vagy kisgyermekkorukban vagy később, ismerőseik, barátaik hatására akarnak megismerkedni Jézus tanításával.Ez a katekézis az u.n. katekumenális katekézis, vagy másképpen katekumenátus. Ilyen katekumenátus van gyermekek számára. Úgy is mondjuk csúnya szóval, hogy "pótló hittan".Tehát aki rendes hitoktatáson vesz részt , de mivel kezdő, pótló oktatásra jár. Van ilyen fiataloknak is, a legjelentősebb azonban a felnőttek számára rendezett katekumenátus. Azaz felnőttek felkészítése keresztelésre, elsőáldozásra, bérmálkozásra, házasságkötésre, attól függően, ki meddig jutott el vagy egyáltalán eljutott-e gyermek- vagy fiatalkorában.  -Ha valaki a hit dolgában szeretne dönteni, megfelelő ismeretek hiányában alkalmas-e a döntésre? -Felnőtt ember felelősen csak akkor dönthet, ha értelmével kellőképpen megismerte azt a témát, amiről dönt. Ez vonatkozik a mindennapi élet dolgaira ugyanúgy, mint a hit dolgaira. Az élet azonban nem ilyen egyszerű! Nagyon sok felnőtt (és gyermek és fiatal) dönt nem értelmi megfontolás, hanem pillanatnyi benyomás, érzelmi ráhatás valamint érdek következtében. Nyilvánvaló, hogy valakit a hit dolgában mi késztet a döntésre, az nagyon különböző lehet. Érett, megfontolt döntés mindenképpen feltételez megfelelő emberismeretet és megfelelő személyes elkötelezettséget: készséget arra, hogy elkötelezzem magam valamilyen érték vállalására, hordozására. A felnőtt ember döntéséhez is szükséges, hogy amit vállalt, abban örömét találja. Tehát mind érzelmileg, mind értelmileg, de az akarati döntést elő kell készítenie. Nyilván egy gyermeknek a döntése is lehet komoly döntés , de egy igazán elkötelezett döntés általában felnőtt embert feltételez. Folytatjuk (Kép és szöveg) -DI- |