CyberPress.Sopron

Gyors törülközés, majd a nép futna fel a dombon a sátorig. Most meg ezt nem szabad: a mosakodás után újra átizzadna a gyerek és az inget-ruhát tisztátalanabb testre venné fel, mint amilyenről levetette. Tehát sétálva, vállunkra vetett törülközővel andalgunk fel, mint az urak. Ezt az utat még nagyon sokszor fogjuk megtenni, de az első benyomás mindig megmarad: senkit sem láthatnak a bámész falusiak közülünk, aki futva loholna felfelé. Aki dombra megy, csak akkor fusson, ha kergetik.
A sátor persze az ott hagyott rendetlenségben fogad. A következő parancs: fésülködés, fogmosás, öltözködés. Fogmosáshoz vizet hozunk a plébánia kerti csapból: ez lesz majd a kutunk. Az öltözködés olyan ruhát jelent, amelyben emberek előtt is megjelenhetünk, hiszen minden reggel szentmisére megyünk. Aztán sátorrend következik. Ezt megint először kell alaposan és pontosan megcsináltatni a gyerekekkel és aztán nem lesz vele hiba. Imre kirázatja a pokrócokat, összehajtva, kisimítva tesszük sorban a fekvőhelyekre. Mi tagadás, van gyerek, aki nem tud tisztességesen összehajtani egy pokrócot! És nem tud a maga fél négyzetméternyi helyén csinos rendet teremteni. Pálkövi már az első reggelen keresi a melegítő alsóját, amit aztán egész két hét alatt keresni fog, amíg az utolsó este rájön majd, hogy otthon felejtette. Vargánya hatalmas bőröndje már olyan rendetlenséget mutat, mintha öt házinyúl kergetőzött volna benne. Jó néhány pajtással kell háromszor is újra rendeztetni az ágyat, amíg elfogadhatóan néz ki. Ejnye, ejnye mamák! Ki rakta el ezeknek a gyermekeknek a holmiját otthon? És miért nem tudja még a hetedikes Pötyi, hogyan hajtsa össze egyedül a nadrágját? Lám, Röfivel, akit az édesanyja időben rászoktatott arra, hogy maga csináljon rendet a holmijai között, nincsen semmi baj. Drávai Pistinek a vérébe nevelték a fogmosást, körömtisztítást: nem is kell figyelmeztetni egyikre sem. Bizony, a tábor nagyon árulkodó hely: az éles szemű vezetők azonnal látják, hogyan neveli papa-mama otthon a drága csemetét…

Reggeli szertartás

Ilyenformán persze elég lassan sikerül a sátorrend. De sikerül és amikor úgy nyolc óra körül végre reggeli imához sorakozhat a nép, már akármelyik felnőtt cserkészcsapat elfogadná magáénak a sátrat. A reggeli ima rövid, a szokott közös ima: Szívem első gondolatja…Hiszen utána még a szentmise jön. Ima után rövid tájékoztatás a napirendről: teljes berendezkedés, fürdés nem kötelező, ebéd egykor, délután közös fürdés, este hatkor beszélgetés, vacsora, majd tábortűz. Szentmisére egyelőre mindenki jön, kivéve a sátorőrt.
Belépünk a Fonyódi Templomba. Karcsi bácsi és Imre már voltak benn tegnap is, de a nép a nagy elfoglaltságban nem jutott ide. Most már vége van a hivatalos szentmiséknek, csak kanonok úr és egy sekrestyés fiú van benn. A fiúk beülnek az első két padba. Ketten ministrálnak, a többi csendes magába-zártságban imádkozik. Az oltár fölötti ablakon besüt a nap. Úrfelmutatáskor, mintha aranysugarak koszorújában jelenne meg a földre szállt Jézus. A nép fele áldozik. Kanonok úr nagyot néz: ez a társaság nem mindennapi banda. Valóban nem az! Négy napi-áldozónk lesz végig és ez bőségesen elég ahhoz, hogy ne mindennapi legyen ez a két hét. A többiek is példásan viselkednek. A betévedt nyaralók meghatottan látják, hogy nemcsak öregasszonyoké a hétköznapi templom…

A templom Fonyódon

Szentmise után a nép reggelizni kezd. Karcsi bácsi még a templomban marad brevizni, de Imre okosan oldja meg a közös megbeszélés szerint a reggelit. Minden koszt kommunizáltatik. Nem volna egészséges dolog, hogy akiknek kisebb csomagot pakoltak odahaza, azok hátrányban érezzék magukat a gazdagabban ellátottak között. A reggeli utáni maradék tehát a közös élelmiszer-ládába vándorol, és e pillanatban koszt szempontjából a táborban megszűnt a magántulajdon. Most látszik csak, hogy a mai napot még teljesen meg tudjuk oldani a hazai kosztból, sőt gyümölcsünk még holnapra is marad. Nem baj, azért este valami meleg koszt is kell. Karcsi bácsi vállalkozik, hogy teát főz. A nép szélesen vigyorog: azt meglátjuk. Karcsi bácsi is mosolyog: nemcsak meglátjátok, hanem meg is eszitek.

Az étvágytalanság ismeretlen fogalom

Reggeli után toporogni kezd a nép. Most már szeretnék komoly fürdéssel is felavatni a Balatont. Süt a nap, fúj a szél, de nem vagyunk cukorból. Imre maga köré szedi a népet, aztán indulás. Nem kötelező a fürdés, aki akar, följön. Karcsi bácsi lesz a sátorőr és fél perc múlva már csendes is a sátor. Egyelőre senki sincs, aki hidegnek tartaná a vizet. Odalenn Imre okosan osztja be a társaságot: a móló széléig kb. fél méteres a víz. Eddig jöhet be, aki nem tud úszni, vagy nagyon kicsi. Az egy méteres vizet jelző bóján kívül egyelőre nem megyünk, mert nagyon hullámos a víz. A kisebbek labdát kapnak és azzal játszanak a vízben, a nagyobbak játéka végig a kergetőzés marad. Érdekes is, amint úszva, kacsázva, víz alá bukva menekül az, akit üldözőbe vesz a fogó. Később két fogóval még érdekesebb a játék… A szabad strandon nagyon kevés a nép. A nyaralók nyilván az idő rosszaságára duzzognak. Annál jobb, legalább zavartalanul elfoglalhatják a fiúk az összes megközelíthető helyeket. Árnyékban jót lehet napozni. Felfedezik, hogy a póló labdával kiválóan lehet lábteniszezni. Délig gyorsan telik az idő. A sátorban ezalatt Karcsi bácsi brevizik, majd hősi elszántsággal próbál rendet teremteni Vargánya bőröndjében. Pontosan délre, ahogy a parancs szólt, megjelennek a fiúk. Éhesek, mint a farkasok, pedig három órája volt a reggeli. Nem baj, mert amúgy is sok a romlandó kosztunk, ezt el kell temetni. Egyelőre azonban más a program. Félóra kötelező levél vagy képeslap írás. Ezzel tartozunk az aggódó otthoniaknak, mamáék soha meg nem bocsátanák Imrééknek, ha hagynánk elfeledni a fiúkkal az otthont. Nincs is semmi baj, a lapokat gyorsan szállítja Imre, aztán megy a körmölés. Néhányan nem tudnak képeslapot megcímezni, mit tanulnak ezek osztályfőnöki órákon? Jó néhány fiúnak komoly fogalmazási nehézségei vannak. Nem tudják megírni, hogy megérkeztek és jól érzik magukat.
Karcsi bácsi komolyan gondolkozik azon is, hogy kötelezővé teszi a naplóírást. A napirendből kerülne rá idő, de aztán belátja, hogy aki egy háromsoros lapot nem tud fél óra alatt megfogalmazni, annak emberfölötti erőfeszítés lenne leírni a nap krónikáját. Arra mégsem vállalkozhatunk, hogy fogalmazni is itt tanítsuk meg a srácokat. Néhányan azonban így is nekiugranak. Az első napokig a nagyja eljut, későbben azonban csak Kotsis Pisti és Dönci bírják lelkierővel. Őket is sokszor kell bíztatni. Pedig nélkülük a krónikás letehetné az írógépet…