A Bindes Ferenc írta legendás napló
Két hét csoda (11.rész)
A Bindes Ferenc írta legendás
napló
Két hét csoda
(11.rész)
A nép kezdi unni a hideg kosztot. Bár a minőség és a mennyiség
ellen igazán nem lehet kifogás, Karcsi bácsi egészen komolyan
elhatározza, hogy vacsorára elvállalja a szakács-főnökséget. Ebéd után
újra fürdés a műsor. Döncivetl ketten vállalják tehát, hogy őrzik a
sátrat és mire feljön a nép, kész lesz a tea. Odalenn a délután
úszóoktatással telik el. Imre végtelen türelemmel próbálja vízhez
szoktatni Zolit, Vargányát és Pálkövit. Amíg az "öregek"
fáradhatatlanul fogócskáznak és napoznak, az aprónép lassan el mer már
feküdni a vízen, megismerik a hullámok törvényét és ha csak egy-két
karcsapásra is, de nem merülnek el. Persze minden eredmény újabb öröm,
és mire 6 óra körül felviharzik a társaság, egymás szavába vágva
újságolják Karcsi bácsinak: Imre megtanított bennünket úszni…
A
strandon
Odafenn egy darabig csend van, Dönci naplót ír, Karcsi bácsi
imádkozik és olvas, aztán közös erővel kezdődik a főzés. A
petróleumfőző már ott feketedik a sarokban. Petróleumot kapunk a
plébánián, vizet hozunk a kulacsokban, elő a kondér, néhány kísérlet
után már a tűz is ég. Mivel azonban elég erős a légáramlás,
kegyetlenül füstöl és kormoz a főző. Pár perc múlva a kondérban a víz
teteje egyenletesen fekete: belepte a korom. Karcsi bácsi a
merőkanállal lemeri a "vastagját", pótolja a vizet, aztán valami
fedő-alkalmatosság után néz. Először egy ládafedelet rak a kondérra,
de ez alatt bejár a korom. Később a lavórt illeszti minden oldalról a
kondérra, de az elkerülhetetlen, hogy így is meg ne színeződjék a víz.
Amikor a kínai teát rászórja a forró vízre, már lassan sötétedik, ami
a teának feltétlenül előnyére válik, mert most már nem lehet
megkülönböztetni benne a teát a koromtól. Egy kis rotyogás, aztán
leemelik a kondért, oldalt teszik hűlni: kész a tea. A nép megérkezik.
Amíg a tea hűl, a templom oldalába húzódunk, hogy a napirend egyik
komoly pontja, a fél órás komoly beszélgetés megkezdődjék.
Névsorolvasás: egy ember hiányzik. Körülnézünk: Röfi nincsen. Néhányan
visszaemlékeznek, hogy látták egy pecázó bácsi mellett kibicelni. Imre
és Karcsi bácsi összenéz. Nem kell izgulni: Röfi megbízható gyerek,
vele nem történhetett baj. Mindenki mást rögtön szétszaladva
keresnénk, Röfit nem. Lenézünk a szakadék szélén: az éles szemű Kotsis
Pista meglátja Röfit, amint éppen a pecázó Pógártól búcsúzik, mellette
egy kislány. No várj csak, Röfi!
A hódító
Röfi
Tíz perc késéssel megérkezik az elveszett ember. Fütyörészve, mint aki
virágos jókedvben van. Karcsi bácsi simogatásnak egyáltalán nem
nevezhető szavakkal gyorsan lemarja, aztán megkezdi a beszélgetést a
szentmiséről. A tekintetekből látja, hogy Röfi ügye a nép szemében még
nem fejeződött be és alig várják, hogy vége legyen a beszélgetésnek
és megkezdődjék az eset egzegetizálása. Most azonban csend van, komoly
szavak hangzanak a szentmise fölséges voltáról. Kérdések röppennek,
Karcsi bácsi röviden válaszol. Feltűnően nagy az érdeklődés. Majdnem
mindenki kérdez vagy mond valamit. Bár a hittanismeret hiányosságai
egyre-másra kiütköznek, Karcsi bácsi megelégedetten nyugtázza a
beszélgetés végén: érdeklik a fiúkat a hittani kérdések, csak ne órán,
kötelezően hátratett kezekkel kelljen végighallgatniuk azokat. Így
egymás mellé húzódva minden szónak külön súlya van, jobban bevésődnek
a fogalmak az apró koponyákba. A beszélgetés végső következtetése:
érdemes is, illő is, kötelességünk is, hogy minél gyakrabban
hallgassunk szentmisét…
A beszélhetés után következik Röfi nehéz órája. Amikor Karcsi bácsi a
poharakba, kulacsokba szűri a sötétben teljesen megállapíthatatlan
színű teát, gőzőlgő poharak felett kezdődik a húzás: megállapítódik,
hogy a tea ízéből ítélve a közeli napokban úgyis nagy szükségünk lesz
egy háziasszonyra, és Röfi csak a közösség igényeit vette figyelembe,
amikor "asszony" után nézett. Se vége, se hossza a csipkelődésnek,
Röfi azonban mindegyikre tud választ, fogyhatatlan szellemességgel
minden sértés, durvaság vagy csúnya szó nélkül bírja a replikázást.
Mindenesetre a vacsora hangulata biztosítva van. Mivel nincs még
koromsötét, gyorsan fát hordunk a tábortűzhöz is és Röfi kineveztetik
tűzmesternek. Nekiáll és gyújtásra kész állapotba hozza a máglyát. A
sátorban ezalatt orvosi ténykedés folyik. Ketya lábát valami
felhasította, keze is vérzik. Bekötözzük, megnézzük a többi apró
sérülést is. Az első nap orvosi jegyzőkönyve 5 apróbb vérzést jegyez
fel. Szipogás nélkül, szájat összeszorítva viselik a srácok a kissé
népies kötözés kellemetlenségeit. Különösen Ketya feltűnő sebe
kezelése alatt mutat a páciens komoly önuralmat. Jól van, így kell ezt
Ketya!
Aztán végre, annyi álmodozás, elképzelés és tervezés után itt az első
tábortűz. Fellobban a láng, a társaság melegítőben, pokrócokon vagy
pokrócokba csavarodva körülötte. Az első percek hangulatát feloldja
Röfi szellemeskedése, de Karcsi bácsi hamarosan komolyabb vágányokra
tereli a szót. A tábotűz nemcsak vidámság, hanem lélekbe szálló,
komoly szavak helye is. Bármennnyire kellemetlenül hat is, néha meg
kell szakítani a parttalan jókedvet és helyet követel a tanulságos
szavak, tartalmas énekek rendje. Néhány szó után énektanulás
következik. Az előre legépelt énekeket kiosztjuk, a tábortűz
romantikus világánál megkezdjük első énekóránkat. A dolog nem is olyan
egyszerű! Most sül ki, hogy a jónép nagy része enyhén szólva botfülű.
Persze azért a lendület azért nem törik meg: mindenki a maga módján
zümmögi, dúdolja, mormogja vagy csak úgy mondogatja a nótát. Karcsi
bácsi basszus hangja és Drávai Pisti csengő szopránja mögé hamarosan
jönnek a megbátorodott hangok: Ketya is egészen tűrhetően "ereszti",
Dönci meg egyenesen egymaga pótol egy szólamot. Néha még erősen
kísért a polifónia, de aztán mire az első versszakot beveszi a nép,
már a dallamra is rá lehet ismerni. Megtanultuk a balatoni indulót!-
"Vár ránk a parti táj, vár a balatoni tábor, - jöjj hát és légy vidám,
velünk jön az, aki bátor, - Víg nóta szárnyán edzett fiúk hangja
száll, - szép lesz az életünk, vár a balatoni táj…" Mikor már kezd
berekedni a jónép, újra felelevenítjük a nap eseményeit. Karcsi bácsi
csak most tudja meg, hogy a parton megkeresztelték Feldinger Gyurit:
ünnepélyesen megkapta a Pufi nevet. Szebb és kevésbé sértő, mint az
eddigi Dagi. Az új név örömére meg akarták Pufit buktatni, de hiába, a
ví mindig földobta: erre jó, ha z embernek elegáns pocakja van.
Párosan a
vízparton
Szalonnasütés a következő programszám. A siker igen mérsékelt. A
legtöbb botról éppen akkor pottyan a tűzbe a megpirult, csepegő
szalonna, amikor a gazda nyála már versenyt csöpög a szalonnával. Röfi
persze nem szívbajos: a tűzbe pottyant szalonnát szépen kikaparja,
aztán bekebelezi. Kicsit kormos, kicsit hamus, de a sötétben úgysem
látszik. Újra nótázás, újra tréfa, majd egy kis körkérdés: mi tetszett
a két első tábori napon a legjobban? Persze kicsit korai még az
értékelés, de hadd szokták meg a gyerekek, hogy mindenről önálló
véleményt mondjanak. A legtöbben a fürdést dicsérik, tetszik nekik az
éjszakai árkolás is. Vargánya kifogásolja, hogy még nem volt éjjeli
őrség. Ők ketten, Pálkövivel nagyon szeretnének már egyszer megőrizni
bennünket az éjszaka rémeitől. Karcsi bácsi titokzatosan mosolyog:
mindennek eljön az ideje…
(Kép- és
szöveggondozás) -DI-
|