|
tejben és rendetlenségben... Két hét csoda (12.rész)
Mikor aztán már csak a fel-feltámadó szél pislákoltatta a tüzet,
lassan elcsendesedtünk. Kifogyott a nóta és a tréfa. 1960.Augusztus 3.  Könyvmoly (DI)szabadidőben A nép még húzza a bőrt, amikor negyed hétkor Imre, Kotsis Pisti és Röfi bevásárolni indulnak. Hiába, bármekkorák is a hazai csomagok, a mai nap kosztját már nem lehet kihasítani belőlük. És a meleg étel is nagyon kell már…Összeszedik a kulacsokat és kanna híján ebben hoznak tejet. Egyelőre csak 4 litert, mert a mamák szerint a gyerekek nem szeretik a tejet. Holnap már 5 liter kell, a tábor végéig pedig 6,5 literre emelkedik a mennyiség, mert a balatoni levegő feltűnően jót tesz a kis gyomroknak: még a legnyápicabbak is bevágnak fél litert…Hétkor ébresztőt csörög az óra. Ma is nehézség van a felkeléssel. Karcsi bácsi hideg vizet ígér Pötyinek és Ketyának, mire kimásznak a kuckóból. Hiába, nehéz levedleni a hazai szokásokat. A torna és a mosakodás annál gyorsabb. Frissen fúj a szél és még a tegnapinál is tekintélyesebb hullámok taszigálják a mosakodó srácokat. Kegyelem azonban nincsen: egy szem alsóban végezzük ma is a tornát, csupán kicsit nehezebb és több a gyakorlat, hogy alaposan kimelegedjék a társaság, mire a vízbe megy. Ketya, Vargánya, Pálkövi még külön tornaórát is kap: békaugrásokkal szórakoztatják a már mosakodó többséget.  A strandon A sátorrend persze egyszerűbb, mint tegnap. Pár perc alatt rendben van minden. De az öltözködés meg a fésülködés és a fogmosás…jó néhány razziára lesz még szükség, amíg véglegesen beveszi a nép ezeket a polgári csökevényeket. A kicsiknél egyre aggasztóbban jelentkezik a rendetlenség is: minden holmit negyed óráig keresnek. A nagyobbak már megszokták, hogy mindent a helyére kell tenni, mihelyt letesszük a kezünkből, különben menthetetlenül elkeveredik a sátorban. Vargányáék azonban sehogyan sem tudnak belejönni: amikor valamilyen holmi feleslegessé válik, leteszik, ahol vannak. Karcsi bácsi kezdi unni a banánt és megszületik az új tábori törvény: ahol elszórt holmit talál, a gazda azonnal 50 fillért fizet és csak eme váltságdíj fejében kapja kézhez. A jónép megretten: veszélyben a zsebpénz. És tényleg, a törvény életbelépésének napján csekély 8 forint 50 fillért zsebel be Karcsi bácsi. A legközelebbi képeslapok ára lassan együtt lesz…A módszer azonban beválik, ahogyan bevált a Karcsi bácsi megszoktatásánál is. Imréék elmosolyodnak és elhatározzák, hogy a módszert ajánlani fogják otthon a mamáknak is.  Egy legendás fejelőpáros Reggeli imánál bejelentik, hogy a szentmisehallgatás nem kötelező. A tegnapi beszélgetés gyakorlati hatását van hivatva megmérni az engedély. Nos, csupán négy gyerek tartja érdekesebbnek a sátorban való lustálkodást a szentmisénél… Megérdemelnék, hogy ide írjam a nevüket. Vargánya és Pálkövi még az ideutazás idején majdnem minden zsebpénzüket elpocsékolták mindenféle haszontalanságra. A rendetlenségi adót is jórészt az ő zsebük állta. Rövidesen pénzgondjaik lesznek. Szerencsére itt nyaral a plébánián másik két tisztelendő bácsi is, akik a ministrálásért naponta két froncsit fizetnek. Vargánya és Pálkövi kap az alkalmon, Karcsi bácsi pedig örül: a két csibész mégsem marad szentmise nélkül… A tej-reggeli remek. Utána a nép fickándozó kedve előkeríti a focit és mivel a hűvös szélben és nagy hullámzásban senkinek sincsen kedve fürdésre, rögtönzött fejelő bajnokság rendeztetik. Zuhog az igazgatóék kerítése. Mutatós vetődések és csukafejesek láthatók. Igazgatóék kis unokája kidugja orrát a kiskapun, majd amikor látja, hogy csak srácok vannak kinn és pár perc múlva folyik a nagy barátkozás. Kanonok úr örömmel nyugtázza a tényt, mert táborozásunk nyugalma jórészt attól függ, mennyire sikerül jó "diplomáciai kapcsolatot" teremteni az igazgatóékkal. Nos, a kezdet nem rossz. Attila jól érzi magát a soproni fiúk között és délben már - mamája későbbi beszámolója szerint - másról sem beszél az asztalnál, mint hogy milyen rendes gyerekek ezek a soproniak. (Kép- és szöveggondozás) -DI- |