|
Egy csendes délután... Két hét csoda (14.rész)
A nép persze megint rohanna le fürödni. Egy óra olvasást, vagy csendes foglalkozást azonban nem lehet lealkudni. A csendes foglalkozás alatt legtöbben a zsugát értik, de komoly hallgatósága van Karcsi bácsinak is. A Fulgur-t olvassa az ágyon fekvő, behunyt szemmel álmodó társaságnak. Koszter atya varázsos stílusa megfogja a fiúkat: alig lehet abbahagyni a könyvet. Az egy órás csendes foglalkozás végére lassan beborult, de fülledt, kellemes meleg a levegő. Fürdés előtt bemelegítésként birkózómeccs volt önkéntes nevezéssel. Csak úgy, fürdőnadrágban. Nem is gondolná, aki nem próbálta, milyen erősítő és ügyességet fejlesztő dolog az ilyen szabadfogású viadal. Persze a nagy lelkesedésben és győzni akarásban sokszor fordul elő szabálytalanság is, de Imre sasszeme vigyáz és mihelyt durvulni kezd a dolog, lelépteti a feleket, persze barátságos kézfogás után.  Szelid birkózás a strandon A fürdés azonban - napsütés van vagy nincs - nem marad el. A víznél csupán néhány helyi vagány, pár mindenre elszánt egynapos üdülő és mi vagyunk. Nincs tehát korlátja a jókedvnek, locsolásnak, kergetőzésnek. Muszáj hajtani a vízben is, mert mihelyt kidugja az ember a fejét a víz alól, már megborzong.A lassan komolyan megedződő fiú-testek azonban újra jól vizsgáznak: senki sem köhög éjszaka. Ketya pecázásra adta a fejét. A győri eredménytelen peca - kísérletek óta senkinek sem jutott eszébe a pecabot, de próba-szerencse. Sajnos Ketyának minden jó szándéka ellenére sem sikerül segíteni a konyhai gondokon, mert a boton kívül egész délután mást nem fog.  Egy ebéd utáni pihenő 6 órára újra felsorakozik a gárda. Amíg Karcsi bácsi a beszélgetésre készül, a nép ágakat gyűjt a tábortűzhöz. Egyelőre a sátor melletti tüskés bozótosból, ami elég kockázatos munka, mert egyik-másik tüske majd átszúrja a tornacipő talpát is. Szerencsére már nem kell minden kis vérzést kötözni, mert a nép megszokja, hogy saját maga intézze el a kisebb baleseteket. Pálkövi lába már csupa sebhely: vagy szúnyogcsípést vakart el ostobán vagy valami tüskébe akadt. Délután volt a másik komolyabb sérülés is: Pálkövi a fejelés közben beleesett a tüskés bokorba és a hátán jókora folt maradt a bőr helyén. Rondán vérzik, de nem tudjuk átkötni, ezért csak hagyjuk jól kifolyni a vért, aztán tiszta kötszert szorítunk rá. Ma a szentáldozásról folyik a beszélgetés. Az érdeklődés megint nagy. A szokott kérdések jönnek: miért nem lehet egy nap többször áldozni? De hát a pap miért áldozhat kétszer. Miért kell előtte a szentségi böjt? Miért jó a gyakori áldozás? Jobbak lesznek-e, akik gyakran áldoznak? Karcsi bácsi türelmesen felelget. A félórásra tervezett beszélgetésből így majdnem egy órás lett, de senki sem bánja. A nap is kisütött, még világos van. Az ebédtől függetlenül ismét a kondér mellé áll a két szakács, Dönci és Karcsi bácsi. A nép ezalatt naplót ír, olvas. Szerencsére gondoltunk az olvasókra is, néhány kitűnő könyvünk van. 8 órára, mire lassan besötétedik, kész a tea. A közvélemény megállapítása szerint kitűnő. Hja, ebbe nem kell só, mint a levesbe kellett volna… (Kép- és szöveggondozás) -DI- |