|
Az őrség és kosztkérdés megoldása... Két hét csoda (16.rész)
Karcsi bácsi füle mellett megberren az ébresztőóra: éjfél. Azonnal el is nyomja. Úgyhogy bizony saját kezűleg kell ébresztenie az első párt. Egy kis difi azért adódik, mert amikor Kotsis Pistát akarja ébreszteni és nagy lelkesedéssel rázogatja, majd döfködi a Pistinek vélt hulla tagjait, egyszercsak megszólal a "hulla" - Ketya hangján. Szerencsére csak pillanatnyi ébrenlétről van aszó, mert Ketya fordul egyet, aztán alszik tovább. K.Pisti végre felébred, összenyalábolja Zotyit és teljes elanyátlanodott valójában kinn vacog a két srác a sátor előtt. Magukra terítik a pokrócokat, kézbe a lámpát, Karcsi bácsi még megmutatja, milyen úton kell kerülniök a sátrat, figyelmezteti őket az éberségre és arra, hogy csendesen beszélgessenek, és óvatosa ébresszék a következő párt. Pisti később úgy vallja, hogy az óra lefolyása alatt neki inkább Zotyóra kellett vigyáznia, mint a sátorra. Mindenesetre szép kilátást élvezhettek, ha ki merték nyitni a szemüket: a telihold fényében pazar látványt nyújtott a békésen pihenő Balaton. Pistáék Ketyát és Vargányát akarták ébreszteni, de már az egész sátor ébren volt, a két jövendő őr azonban még mindig békésen szundikált. Ketya a nagy keltegetésre végül is elnyújtott "Na-a-a-a" kiáltással reagál, majd békésen a másik oldalára fordul. Jó öt percbe kerül, amíg sikerül észhez téríteni. Vargánya fejét már zseblámpával kopogtatják, amire kezd életre kelni. Amikor aztán pokrócba csavarodva megkezdik vándorútjukat a sátor körül, nem is sejtik, hogy a sátorból két, vidáman csillogó szem figyeli őket, vagy negyed óráig: Karcsi bácsi örömmel látja, hogy Ketya okosan viselkedik és Vargánya nem érzi magát megbüntetve. Persze azért a bátorságról lehetne elárulni egyet s mást, mert amikor a sátor közelében köröznek, a két fiú fogvacogása szinte behallatszik a sátorba. Pedig igazán nincsen hideg… Pötyi és Kanyó Dönci ébresztése valamivel simábban sikerül, mint az előző páré. Dönci később kissé nagy mellénnyel meséli, hogy Pötyi alaposan berosált, amikor a sátor körül mocorgást hallottak, pedig csak valamelyik alvó focizott álmában. Utolsó párként 3-4-ig Pufi és Pálkövi következik. Aránylag könnyű dolguk van, mert velük együtt ébred Karcsi bácsi is, akinek a vonatja négykor indul. A gömbölyded Pufi és a cingár kis Pálkövi úgy imbolyognak a lassan pirkadó hajnali hűvösségben, mint az alvajárók. Valamivel fél négy után Karcsi bácsi megkönyörül rajtuk: olyan világos van már, hogy az éjjeli rémek bizonyára nem mernek a sátor közelébe jönni, ezért lefekteti őket. Aztán még egyszer körülnéz a sátorban, a sátor körül, gondosan befűzi a sátrat, aztán egy sokat mondó sóhajjal elindul az állomásra. Az alvó sátrat szelíd permetezéssel öntözi a friss hajnali harmat.  Az egyik krónikás 1960 augusztus 4. A következő négy napon a krónikás csupán a két végigírt napló bejegyzéseire támaszkodhat. A naplók persze szűkszavúak eléggé és ha csak azt írnám, amit Pista és Dönci megjegyzésre érdemesnek talál, akkor csupán azok tudnák követni az eseményeket, akik át is élték azokat. A szószerinti napló-idézetek közé azért zárójelben ideírom azt is, amit a krónikásnak sikerült összeszedegetnie a szűkszavú és egymásnak sokszor ellentmondó, kiegészítő hazai beszámolókból. Arról aztán nem tehet a krónikás se, hogy a szószerinti idézeteknél a helyesírási hibákat is le kell másolnia… Pista írja: " Reggel Imre Röfi és István bevásárolni mentek. Karcsi bá elutazott. Én voltam a vezér. Levittem a népet tornászni. Mosakodtunk, feljöttünk aztán misére mentünk." (Dönci se ír többet a reggelről. Pedig megírhatták volna, hogy a nyápic bandából ma reggelre már mindenki meg tudja csinálni a három fekvőtámaszt, ami igen nagy eredmény, mert az első napon még igen hasonlítottak a kinyúlt békára ennél a gyakorlatnál. Dönci írja: " Délelőtt jó meleg idő volt és sokáig fürödtünk a Balatonba…" ( Mindenek előtt egy leendő ötödikesnek tudnia kéne, hogy a Balatonba fürödni nem lehet, legfeljebb beleugrani. Utána már a Balatonban van az ember…. A meleg időt különben Karcsi bácsi is igazolhatja, aki közben már Sopron felé vonatozik. Az utasoknak is feltűnik az ablakon kinéző ember, aki közben a kezéban lévő füzetbe közben egy-egy fél mondatot jegyez. Ők persze nem tudják, hogy Karcsi bácsi az elmúlt három nap eseményeit jegyzi fel "bökszavakban" és most születik meg ennek az írásnak gondolata is… Szentmisére önként, felszólítás nélkül megy a nép. A reggeli imát Pista vezeti, a káplán úr miséjén vesznek részt az önkéntesek. Utána újra tej a reggeli, de fél literrel több, mint tegnap, pedig a létszám csökkent.) Pista írja: " Délben klassz ebéd volt: krumplileves és lecsó." Dönci hozzáteszi: " ma már Rózsi néni főztjét ebédeltük." (Itt persze meg kell mondani, hogy Rózsi néni a Plébánia szakácsnője. Már az első napokban is meleg szeretettel fogadta a gyerekeket és célozgatott arra, hogy majd segít a főzésnél, mivel azonban a plébánián is vagy húsz embernek kell főznie, eddig nem mertük elfogadni az ajánlkozást. Most azonban a szükség vitte rá Imrét, hogy komoly hangú diplomáciai tárgyalásokat kezdjen Rózsi nénivel. És az eredmény szinte megdöbbentő: Rózsi néni önként felajánlja, sőt szinte kéri, hogy megfőzi nekünk a napi egy meleg ételt, csak vegyük meg a szükséges kellékeket hozzá. Nagy diadala ez Imre emberkezelő művészetének, de komoly jele annak is, hogy a fiúk valóban sikert arattak eddigi viselkedésükkel. Nemcsak a falusiak kezdenek igen barátságosan nézni az első három nap után a fiúkra, hanem azok is, akik közvetlen kapcsolatban vannak velük: kanonok úr, igazgatóék, sőt Ricsi bácsi is, a plébánia fizetővendége, aki "civilben" Horváth Richárd névre hallgat és név szerint ki van közösítve az Egyházból. Karcsi bácsi először megdöbbenve hallotta ezt, de aztán kanonok úr megnyugtatja: ez nekünk csak jó. Ricsi bácsi jelenléte és az a tény, hogy a gyerekekről tudja, hogy ministránsok, igen komoly védelem a mi számunkra. Állami zavarástól nem kell félnünk, amíg ő itt lesz…Szóval a fiúk nagyszerűen meghódították a közvetlen környezetet és amikor Rózsi nénihez Imréék beszállítják az első nyersanyag-szállítmányt, már nem látszik olyan reménytelennek a hátralevő idő koszt-megoldása. Rózsi néni valóban kitűnően főz, a fiúk szinte habzsolják a krumplilevest és a lecsót: így megoldva a tervezettnél olcsóbban jövünk ki a napi koszttal is. Ha minden jól megy, nem fogynak le a fiúk. A naplójegyzet természetesnek tartja, hogy ez csak így lehet…) (Kép- és szöveggondozás) -DI- |