CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Lélektől lélekig

1998. szeptember 03., csütörtök 00:00


most reggel van, hétfő reggel...

Két hét csoda (3.rész)

most reggel van, hétfő reggel...

Két hét csoda (3.rész)

És most reggel van, hétfő reggel. Karcsi bácsi kedélyesen ballag az állomásra. Autó suhan el mellette: ebben Feldinger Gyuri feszít csomagokkal, meghatott papával és szipogó mamával övezve. A félúton Tama mamával találkozik: "nincs lelkem megvárni a búcsúzást..." Az állomáson már benn a vonat. A vonatban a srácok. Illetve csak a csomagok, mert minden kölyök a papa vagy a mama mellett ücsörög. És Kanyó Dönci szokás szerint az utolsó pillanatban fut be. De befut, mert ki maradhatna le ilyen útról... Füttyögetés. Karcsi bácsi szelíd erőszakkal választgatja el a rajkókat a mamák kebleiről, Imre a kocsiban rendezkedik. Két papa velünk utazik Győrig. Két srácnak nehezebb lesz a válás. A vonatindító zöld karika felemelkedik, a gőzös vidáman füttyent egyet, a hosszú kocsisor lassan megmozdul. Integető kezek, lobogó zsebkendők, amiket aztán gyorsan a szem elé lehet kapni, végső taktikai utasítások pattognak az apák ajkáról, hogy a meghatottságot leplezzék. - aztán rendesen viselkedni ám, írni, mihelyst megérkeztek!... A gyerek kinéz az ablakon, elszalad előtte a szigorú papa arca, körbe forog a táj és amint hátrafelé integet, a növekvő távolságban úgy rémlik, mintha gyanúsan csillognának a szigorú szemek és amikor a papa azt hiszi, hogy már nem látja a csemetéje, a szemüveg alatt titokban könnyet morzsol el a keze... Még egy harsány vonatfütty, aztán nekiszabadul a masina, elszaladnak az ismerős soproni tájak... A két hetes csoda megkezdődött...


Tényleg az Internetre teszed?

Az első percek meglehetősen feszélyezettek. Mint amikor két focicsapat összekerül a pályán és tapogatódzó játékkel próbálgatják, mit is lehet itt kezdeni? Imre és Karcsi bácsi időben gondoltak erre: nosza, elő a zsugával! Nem a legideálisabb nevelőeszköz, de arra kitűnő, hogy a feszélyezett hangulatot felderítse és összehozza kicsit a társaságot. És ami a fő, hogy a búcsúzás perceit sürgősen feloldja. Hát, folyik a zsugázás. Két transzportban is. Akinek nem kerül lap a kezébe, az kibicel: most ezt is szabad. Kotsis Piste elfogja Karcsi bácsi gángliját: nagy derülés. Közben Hegykőn minden igazhitű utas mély meghajlással hódol Karcsi bácsi szülőfalujának "fővárosi" állomása előtt. Derülés. Imrééknél már komoly a lárma, kibicek és érdekelt felek már az ölre menésnél tartanak: kezd feloldódni a hangulat. Vargánya úgy lóg ki a vonat ablakán, hogy Drávai bácsi a biztonság kedvéért a közelébe ül. Közben egy könnyen veszélyessé válható incidens: az igazoltató határvadászok túl sokáig lapoznak Karcsi bácsi igazolványában. Kétszer is végigmérik, amíg megnyugszanak, és úgy vélik, hogy a "lelkész" bejegyzés nyilván tévedés ennél a tanító bácsinál, aki az úttörőit viszi a Balatonra. Vagy talán valami finom megértés villan az egyenruhás parasztgyerek szemében? Ki tudja, ezek a baranyai legények hol ministráltak és melyik tisztelendő bácsi vitte őket annak idején kirándulni?... Szóval Karcsi bácsi visszakapja az igazolványt. Röfi nagyképűen megjegyzi, hogyha tovább szívóskodtak volna, ő majd odacsapott volna az öt kilós rézboxerrel... Kapuvár...Csorna... A zsugázást is meg lehet únni... Nos, ez sem baj: Karcsi bácsi maga köré kapja az unatkozni kezdő népséget és kezdődik a szellemi foci. Könnyebb- nehezebb kérdések, sok-sok muris felelet. Pufi felfedezi, hogy az Ifjú gárdát Petőfi írta. Ketya úgy véli, hogy a "civilizáció" annyit jelent, mint állatszelidítés... Az utasok, akik lassan megszállják az üres helyeket, jókat derülnek a tréfás kedvű úttörők játékán. Igaz, hogy szegények hogyan is sejthetnék, kikkel is utaznak, amikor Pálkövi nyakában úgy fityeg az úttörőnyakkendő, mintha táblát vinne: itt látható a soproni úttörők legifjabbika.


Nem lenne jobb inkognitóban maradni?

Győr. Két szabad óra. A program természetesen kész. Csomagokat leadni a megőrzőbe! Lenge öltönyökben, mintha napozó srácok lennénk, belibegünk a Karmelita Templomba. A három csoportban vonuló, tervszerű taktikával közlekedő csoportokra ki lenne figyelmes? Még akkor is, amikor bevonulnak a Karmelita Templomba és valamennyien misét hallgatnak, sőt néhányan áldoznak is. Tegnap ugyan mindenki meggyónt, de reggel és a vonatban többen nem tudtak parancsolni maguknak és cukorkáztak. Karcsi bácsi mise után megcsóválja a fejét. A ministráns tudjon parancsolni magának!..

A Karmelitáknál régi, kedves ismerős: Kristóf testvér először Döncit ismeri fel a sekrestyében. Nosza, nagy a becsületünk! Karcsi bácsi tiszta ruhában misézik, a gyerekek cukrot kapnak. A Karmeliták ministránsai tátott szájjal bámulnak a sarokban, amikor Dönci és Pálkövi pontosan, szépen mondják a ministrációt.


"Gyanús alakok" a Győri Karmelita Templom előtt azon a reggelen

Mise után a Rába-szigetre vonulunk. Igaz, hogy Ketya és Röfi már nincsenek velünk. Engedéllyel meglátogatják a "régi" Karcsi bácsit, aki itt dolgozik. Karcsi bácsi nagy örömmel fogadja őket, nagy reggeli következik, fagyi meg miegymás, a két csibész összenéz: ez megérte! Sőt, Karcsi bácsi maga is bejön velük az állomásig és ha a vonat nem sietne, képes lenne a többieket is megvendégelni. De hát a többiek sem jártak rosszul. Néhányan Imrével a tejcsárdába mentek - mint Dönci megjegyezte, szopni - a többiek e szigeten reggeliztek meg, majd pecázni kezdtek, de igen mérsékelt sikerrel. Vargánya mindenáron csónakázni akart, amiből majdnem lett is valami, mert kis híján beleesett a partról a Rábába.



(Kép- és szöveggondozás) -DI-