|
most reggel van, hétfő reggel... Két hét csoda (3.rész)
 Két
hét csoda (3.rész)És most reggel van, hétfő reggel. Karcsi bácsi kedélyesen ballag az állomásra. Autó suhan el mellette: ebben Feldinger Gyuri feszít csomagokkal, meghatott papával és szipogó mamával övezve. A félúton Tama mamával találkozik: "nincs lelkem megvárni a búcsúzást..." Az állomáson már benn a vonat. A vonatban a srácok. Illetve csak a csomagok, mert minden kölyök a papa vagy a mama mellett ücsörög. És Kanyó Dönci szokás szerint az utolsó pillanatban fut be. De befut, mert ki maradhatna le ilyen útról... Füttyögetés. Karcsi bácsi szelíd erőszakkal választgatja el a rajkókat a mamák kebleiről, Imre a kocsiban rendezkedik. Két papa velünk utazik Győrig. Két srácnak nehezebb lesz a válás. A vonatindító zöld karika felemelkedik, a gőzös vidáman füttyent egyet, a hosszú kocsisor lassan megmozdul. Integető kezek, lobogó zsebkendők, amiket aztán gyorsan a szem elé lehet kapni, végső taktikai utasítások pattognak az apák ajkáról, hogy a meghatottságot leplezzék. - aztán rendesen viselkedni ám, írni, mihelyst megérkeztek!... A gyerek kinéz az ablakon, elszalad előtte a szigorú papa arca, körbe forog a táj és amint hátrafelé integet, a növekvő távolságban úgy rémlik, mintha gyanúsan csillognának a szigorú szemek és amikor a papa azt hiszi, hogy már nem látja a csemetéje, a szemüveg alatt titokban könnyet morzsol el a keze... Még egy harsány vonatfütty, aztán nekiszabadul a masina, elszaladnak az ismerős soproni tájak... A két hetes csoda megkezdődött...
 Tényleg az Internetre teszed? Az első percek meglehetősen feszélyezettek. Mint amikor két focicsapat összekerül a pályán és tapogatódzó játékkel próbálgatják, mit is lehet itt kezdeni? Imre és Karcsi bácsi időben gondoltak erre: nosza, elő a zsugával! Nem a legideálisabb nevelőeszköz, de arra kitűnő, hogy a feszélyezett hangulatot felderítse és összehozza kicsit a társaságot. És ami a fő, hogy a búcsúzás perceit sürgősen feloldja. Hát, folyik a zsugázás. Két transzportban is. Akinek nem kerül lap a kezébe, az kibicel: most ezt is szabad. Kotsis Piste elfogja Karcsi bácsi gángliját: nagy derülés. Közben Hegykőn minden igazhitű utas mély meghajlással hódol Karcsi bácsi szülőfalujának "fővárosi" állomása előtt. Derülés. Imrééknél már komoly a lárma, kibicek és érdekelt felek már az ölre menésnél tartanak: kezd feloldódni a hangulat. Vargánya úgy lóg ki a vonat ablakán, hogy Drávai bácsi a biztonság kedvéért a közelébe ül. Közben egy könnyen veszélyessé válható incidens: az igazoltató határvadászok túl sokáig lapoznak Karcsi bácsi igazolványában. Kétszer is végigmérik, amíg megnyugszanak, és úgy vélik, hogy a "lelkész" bejegyzés nyilván tévedés ennél a tanító bácsinál, aki az úttörőit viszi a Balatonra. Vagy talán valami finom megértés villan az egyenruhás parasztgyerek szemében? Ki tudja, ezek a baranyai legények hol ministráltak és melyik tisztelendő bácsi vitte őket annak idején kirándulni?... Szóval Karcsi bácsi visszakapja az igazolványt. Röfi nagyképűen megjegyzi, hogyha tovább szívóskodtak volna, ő majd odacsapott volna az öt kilós rézboxerrel... Kapuvár...Csorna... A zsugázást is meg lehet únni... Nos, ez sem baj: Karcsi bácsi maga köré kapja az unatkozni kezdő népséget és kezdődik a szellemi foci. Könnyebb- nehezebb kérdések, sok-sok muris felelet. Pufi felfedezi, hogy az Ifjú gárdát Petőfi írta. Ketya úgy véli, hogy a "civilizáció" annyit jelent, mint állatszelidítés... Az utasok, akik lassan megszállják az üres helyeket, jókat derülnek a tréfás kedvű úttörők játékán. Igaz, hogy szegények hogyan is sejthetnék, kikkel is utaznak, amikor Pálkövi nyakában úgy fityeg az úttörőnyakkendő, mintha táblát vinne: itt látható a soproni úttörők legifjabbika.
 Nem lenne jobb inkognitóban maradni? Győr. Két szabad óra. A program természetesen kész. Csomagokat leadni a megőrzőbe! Lenge öltönyökben, mintha napozó srácok lennénk, belibegünk a Karmelita Templomba. A három csoportban vonuló, tervszerű taktikával közlekedő csoportokra ki lenne figyelmes? Még akkor is, amikor bevonulnak a Karmelita Templomba és valamennyien misét hallgatnak, sőt néhányan áldoznak is. Tegnap ugyan mindenki meggyónt, de reggel és a vonatban többen nem tudtak parancsolni maguknak és cukorkáztak. Karcsi bácsi mise után megcsóválja a fejét. A ministráns tudjon parancsolni magának!.. A Karmelitáknál régi, kedves ismerős: Kristóf testvér először Döncit ismeri fel a sekrestyében. Nosza, nagy a becsületünk! Karcsi bácsi tiszta ruhában misézik, a gyerekek cukrot kapnak. A Karmeliták ministránsai tátott szájjal bámulnak a sarokban, amikor Dönci és Pálkövi pontosan, szépen mondják a ministrációt.
 "Gyanús alakok" a Győri Karmelita Templom előtt azon a reggelen Mise után a Rába-szigetre vonulunk. Igaz, hogy Ketya és Röfi már nincsenek velünk. Engedéllyel meglátogatják a "régi" Karcsi bácsit, aki itt dolgozik. Karcsi bácsi nagy örömmel fogadja őket, nagy reggeli következik, fagyi meg miegymás, a két csibész összenéz: ez megérte! Sőt, Karcsi bácsi maga is bejön velük az állomásig és ha a vonat nem sietne, képes lenne a többieket is megvendégelni. De hát a többiek sem jártak rosszul. Néhányan Imrével a tejcsárdába mentek - mint Dönci megjegyezte, szopni - a többiek e szigeten reggeliztek meg, majd pecázni kezdtek, de igen mérsékelt sikerrel. Vargánya mindenáron csónakázni akart, amiből majdnem lett is valami, mert kis híján beleesett a partról a Rábába. (Kép- és szöveggondozás) -DI- |