|
Amikor egy vonat bejelentetlenül megindul Két hét csoda (5.rész)
 Két
hét csoda (5.rész)Veszprémvarsány. Karcsi bácsi bejelenti, hogy 18 percet áll a vonat. Le lehet szállni vízért. Előkerülnek a kulacsok és perceken belül a társaság fele a kút körül tolong. Három perc múlva elindul a vonat. Igaz, hogy a pléhjancsiban megnyugtató hangon közli a néni, hogy csak vágányt cserél, de Pálkövi és Vargánya se lát, se hall, amikor meglátják, hogy a vonat megy és ők lemaradnak, kétségbeesett hajrá kezdődik. Röfi, aki szintén nem sokat ad a mutter szavára, éles, ító hangon szurkol: Gyerünk, gyerünk! Vargánya még csak beindul, ólos lábakkal tesz is pár lépést, amíg nyakon nem csípi egy kalauz és bele nem üvölt a fülébe: ne rohanj, öcsi, visszajön! Pálkövi azonban egyszerűen megmerevedik, kiesik a kulacs a kezéből és néz, a szeme megüvegesedik - maga a döbbenet élő szobra. Karcsi bácsi a vonatablakból megnyugtatóan integet, minden hiába. Amikor pár perc múlva a vonat visszatér, Pálkövi és Vargánya halott-sápadtan száll fel, mindegyikük inge csuromvíz, pedig nincsen túlságosan meleg. Imre és Karcsi bácsi összenéz: talán használ ez a két perc a két szeleburdi kölyöknek. Máskor jobban körülnéznek, ha leszállnak a vonatról...
 Az egyik póruljárt - már miután kipihente a lelki megrázkódtatást Bármennyire szép is a bakonyi táj, Veszprém körül már lassan unja a nép. Piacra utazó nénik szállnak fel, traccsolnak libaárakról és a paradicsom kilójáról: a városi gyerek ilyent eddig csak a piacon hallott. A jó nénik megállapítják, hogy ilyen aranyos társaságot még nem láttak, pedig ekkor Dönci már a harmadiknak a tyúkszemére hágott. Készségesen engedik, hogy a hátukon kapaszkodjék a banda, amikor a veszprémi katonai gyakorlóteret és repülőteret keresik. Néhány szimbolikus földkupacon és pár álmos ruszkin kívül azonban nem látunk mást. Veszprém után Karcsi bácsi forintot ígér annak, aki először látja meg a Balatont. Nos, Röfi addig döfködi a felebarátjait, addig hajol ki hajmeresztő módon az ablakon, amíg valóban észre nem vesz valami vizet. Karcsi bácsi ugyan szentül állítja, hogy ez csak a Velencei tó, de a pocsolya mindig nagyobb és mi tagadás, annyira szép, hogy közmegegyezéssel eldöntetik, hogy ez csak a Balaton lehet.
 Hajnali Balaton Csodálatos kékség, a hegyek koszorújában csillogó színezüst tükör, rajta, mint fehér hattyúraj, száz és száz vitorlás. Köszönjük, Balaton, nagyon szépen mutatkoztál be nekünk. Legalábbis messziről. Mert amikor Alsóőrsre fut a vonat és átszállunk a balatoni vonalra, a pokoli melegben még szörnyű zsúfoltságba is kerülünk. Néhány állomáson át, amíg kissé szét nem szóródik az utas-nép, a szó szoros értelmében konzerves doboznak tűnik a kocsi. Mikor aztán a miénk lesz a kocsi belseje, szétrakodunk és elterpeszkedünk a kényelmes "bocipullmann" kocsikban, egyszerre feloldódik a balatoni első feszültség, mindenki magyaráz, mindenki valami újat lát. Csak Feldinger Gyurkának volt sok az eddigi izgalom: egy sarokban egyszerűen lehajtja fejét és majd csaknem kiadja lelkét, úgy horkol.
 F.Gy.(mit is csinálhatott eddig?) alvásáról csak táborhelyi fotóval szolgálhatunk Karcsi bácsi szeme huncutul villan, kéri a fényképezőgépet: ilyen felvételt még nem láttak, mióta Gyurka evilági polgár. Sajnos azonban a jónép túlbuzgóságában addig suttog és szöszmötöl, amíg - pont a gép kattanása előtt - Gyurka álmosan kinyitja szemét és nekiáll - falatozni. A fiúk, akik még emlékeznek Gyurka győri reggelijére, enyhe megdöbbenéssel nézik a karvastagságú, gumibot hosszúságú kolbászt, amint egyre fogy, apad és tűnik el rendeltetési helyén. Gyurka nem zavartatja magát, -és mint utóbb kitűnik, neki van igaza... A Balaton meglehetősen hosszú pocsolya. Különösen, amikor minden görbe fánál megáll a mellette futó vonat és nekünk Badacsonyig kell izgulnunk, hogy mennyi késést fog összeszedni addig.Badacsonyban három percünk van a kiszállásra, hajóállomásig-futásra, jegyváltásra és beszállásra. A vonat ötöt késik. (Kép- és szöveggondozás) -DI- |