|
A második nap Két hét csoda (9.rész)
1960.augusztus 2. Csak az első nap megerőltető strapája magyarázza, hogy a fiúk ezt az éjjel nagyjából végigaludták. Mert bármennyire is rögzítve lett a sátor, bármennyire nem kellett félnünk a beázástól, az egész éjjel teljes lelkesedéssel bömbölő vihar úgy csattogtatta, nyögtett a sátorponyvát, hogy azt csak a tíz-tizenöt évesek álma bírta kitartással. Igaz, hogy nem sokáig. Alig pirkadt, innen-onnan már halk suttogást lehetett hallani a homályos sátorban. Ébredezett, újra elaludt a jónép. Karcsi bácsi úgy tervezte, hogy az elso napon ráérünk 8 órakor kelni.Fél hét tájban azonban már mindenki fönn volt, a sátor teljesen kivilágosodott, majd amikor a fűzés lyukain bekandikált a reggeli napsugár, okosabbnak látszott, hogy észrevétlenül kézbe vegye az ébresztőórát és hét órára állítsa az ébresztő mutatóját. Mert ébresztőóránk is van és ez egyike azon eredeti, az emberi vagy inkább gyermektermészetet kitunoen ismerő gondolatoknak, amik annyira jellemzőek a táborozás megszervezésére. Mert egészen másképpen ugrik a gyerek az ágyból, - ha egyáltalán megszokta, hogy ugorjék - egy éles berregésre, mint a csendes keltegető hangra: Fiacskám, talán jó lenne már felkelni. A táborozásnál nem ismerjük a lustálkodást, a meleg pokróc alatti nyújtózkodást. A napot nem szabad tétován kezdeni.  A körülárkolt sátor végig kitartott Hétkor tehát megberren az ébresztő. Karcsi bácsiról, Imréről lerepül a pokróc, harsány jó reggelt hangzik, aztán élesen, ellentmondást nem tűrő hangon jön az ukáz.: melegítő alsót le, tornacipőt fel! Fél perc múlva a sátor elott törülközővel sorakozó! - Bármennyire ébren is van a nép, a gyors ugrás és villámgyors kezdés nem megy simán. Úgy látszik, sok mama engedi meg odahaza, hogy csemetéje az ébresztő után negyedórákat töltsön még a puha paplan ölében. Imre azonban ugrik, annyira nem törődik a lassan kászálódó vagy álmosan még mindig a pokróc alól pislogó pajtásokkal, hogy egyszerűen átlépi őket és indul a kijárat felé. Ketyácska, Pálkövi Pistike egy pillanatig szinte duzzogásra görbülő szájjal veszi tudomásul, hogy senkit sem hat meg bájos reggeli cica-nyújtózkodásuk, sot a nép java már a sátor előtt toporogva keresetlen szavakkal emlegeti őket. Pötyi őméltósága is kikászálódik, Zolikát ugyan majdnem kézben hozza ki Imre, de kiér időben. Karcsi bácsi még egyszer beszól a nyíláson: Aki fél perc múlva nincs idekinn, egy napig sátort őriz! Ez hat! Álomszuszékék belátják, hogy nem vagyunk otthon és már kora reggel sincs, nincs mese. Tíz másodperc múlva kanyargó csapat indul futólépésben a Balatonhoz vezető ösvényen lefelé. Elől Karcsi bácsi, sátrat őriz...ki is lehetne más, amíg a nép egészében be nem törik a tábori fegyelembe? Imre...  Sok minden megváltozott, de a lefelé vezető ösvény itt kezdődött Egyre fokozódik az iram, ágak elol hajlunk el villámgyorsan, senki sem akar lemaradni hát egyre nagyobb a hajtás. Vargánya, aki még mindig az álom enyhe mámorában paccsog egyszerre a legmeredekebb lejtőn felejti el, hogy már fölébredtünk és hatalmasat kenődik. Ez viszont végleg felébreszti és a többieket beérve, enyhe horzsolásokkal ékesítve ér a vízhez. Újra harsány vezényszavak: Melegítőt le, inget le, utánam! Ezekre a kemény szavakra holnap már nem lesz szükség. Ma azonban csak így lehet kemény, biztos vágányra terelni egy meginduló, szilárdnak ígérkezo napirendet. Repülnek a ruhák, pillanatok alatt ott köröz Karcsi bácsi mögött a banda. Megkezdődött a reggeli torna. A szél valamit gyengült, a levegő friss, nem túlságosan hideg, sot az első gyakorlatok után ing nélkül is kellemesen melegnek találja mindenki. Badacsony felől komolyan hullámzik a víz, annyira, hogy amikor a kezdő körnél Karcsi bácsi egészen a part betonpárkányáig viszi a társaságot, egy tréfáskedvű hullám felcsap a partra is és friss ébresztővel szolgál az esetleg még álmosaknak Most azonban már nincsen álmosság. Két kör futás, aztán körbeállunk, törzs és kargyakorlatok, rugózás, békaugrás, fekvőtámasz rugómozdulatok, ollózás, sótörés... öt perc az egész, olyan változatosan, gyorsan pereg minden, hogy nincs idő a beszédre. Karcsi bácsi egy-egy magyarázó, biztató szava hangzik csupán, egy-egy tréfás elszólás még, aztán kimelegedve, álmot, éjjelt elfeledve usgyi a vízbe!  A hullámok között Fürdésről elméletben szó sincsen. Beáll a nép a sekély részbe és gyors mosakodás kezdődik. Nyakat, mellet, füleket. . Persze arról senki sem tehet, hogy amint Pálkövi nagyban pucerálja magát, egyszerre valamelyik tréfáskedvű hullám kezd barátkozni vele és hátulról úgy taszítja fel, hogy hasra vágódik a vízben. Aki meg egyszer csuromvizes, szívesen látna másokat is így, Pistike tehát locsolni kezdi a népet, mire azok, akik még a vízben vannak, tengeri ütközetet rögtönöznek és kölcsönösen megmártogatják egymást. Karcsi bácsi nem bánja: a víz kellemesen meleg, egy-két perc lubickolás csak felfrissíti a társaságot. A jó mamák persze hidegrázást kapnának, ha kora reggel a hullámzó Balatonban látnák pancsolni a csemetéjüket, itt azonban most férfikézben vannak a fiúk és nincs sopánkodás. És milyen érdekes: az otthon állandóan náthás, nyavalygó társulatból a következő tíz napon még véletlenül sem akad nátha, meghűlés, pláne betegség. Ketya, aki két napja mamája szemében szinte haldoklott, most ott fickándozik a közepén - és kutya baja… A tábor törvénye férfias törvény, fegyelme lassan acélosodó férfiembert akar nevelni az elkényeztetett vagy elhanyagolt gyermekből. Az édesanyák otthoni nevelése csak akkor sikerül, ha valamit majd a táborozás után is megőriznek ebből a szellemből… (Kép- és szöveggondozás) -DI- |