Rovat: Lélektől lélekig
1998. október 29., csütörtök 00:00
|
Elvesztegetett élet Merényi Zoltán sorozata
Kedves Internet Olvasó! Időnként szeretném egy-egy rövidebb írásommal elgondolkodtatni Önöket! Ha kedvük és idejük is van rá néha olvassák el, talán nem lesz hiábavaló…
Megdöbbentem, mikor ezt a gondolatot elolvastam Studd T. Károly életrajzi írásában, hiszen ha valaki ismeri az ő életét, akkor az tudja, hogy ez az ember teljes életét az Úrra bízta, s az egész életében a missziónak élt: Angliában, Kínában, Amerikában, Afrikában. Ez a misszionárius nagyon megértette a küldetés fontosságát, szolgálata során átérezte az emberek reménytelen helyzetét. És mi van velünk, mai keresztyénekkel: mindenünk megvan, mégis elégedetlenek vagyunk, Időnket az anyagi javakért való futással, szabadidőnket pedig a "jól megérdemelt" pihenéssel töltjük el. Ha ritkán mégis elmegyünk szolgálni, azt úgy tesszük, hogy egy rövid időre kimerészkedünk a biztonságunkból, de aztán újra visszabújunk fedezékünkbe. Nincs bátorságunk, kedvünk, vagy szeretetünk ahhoz, hogy valóban felvállaljuk a lélekmentés szolgálatatát? Jézus az egész életünket kéri, s akarja használni, ennek azonban ára van. Ő maga mondta: "Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énérettem, megmenti azt." Lk.9:24., "...ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti életét elveszti, aki pedig gyűlöli életét e világon, örök életre őrzi meg azt." Jn.12:24-25. Egy film jut most eszembe ennek a gondolatnak a kapcsán. Spiellberg Shindler listája című filmjében egy német gyártulajdonos úgy mentette meg a zsidók életét a II. világháborúban, hogy megvásárolta őket, s munkát adott nekik. Oswald Shindlernek semmi haszna nem volt az akcióból, sőt a háború végére szinte mindenét elvesztette. Mégis a film utolsó jelenetében a német hős arra döbben rá, hogy mennyi mindent megtartott még magának, amit ha eladott volna még megtudott volna menteni néhány embert a biztos halálból. Természetesen igaz, hogy az emberek üdvössége elsősorban nem a mi odaszánásunkon, nyüzsgésünkön múlik, de ne nyugtassuk szívünket ezzel a teológiával. Ha valódi megújulást, ébredést szeretnénk, ha arra vágyakozunk, hogy megtérők "hullámai" jöjjenek Krisztushoz, akkor a Biblia egyértelműen vezet minket, hogy csak úgy lehetséges mindez, ha mindenünket odaadjuk Neki, s meghalunk magunknak. Atyánk! Kérünk Téged segíts, hogy ne a saját életünket építgessük, hanem tudjunk meghalni önmagunknak, hogy Te éljél mibennünk. Ámen - Merényi Zoltán - |