Rovat: KultúrVáros
2000. november 28., kedd 00:00
|
Lesz-e türelmünk kivárni, míg egy törvénytisztelő nemzedék felnő? Kultúra alapfokon
Kultúra alapfokon A miniszterek értekeztek. Nagyon helyes, adminisztratívan ez is a dolguk. Döntöttek fontos és elvi kérdésekben. Gyorsan szeretnék kihúzni az országot az erkölcsi pocsolyából, amibe belesüppedt. Talán ismerős a kép, hogy a sárba ragadt gépkocsit vastag kötéllel rángatja kifelé egy tank, nagy lendülettel. Mi történik ilyenkor? 10:1 arányban elszakad a kötél, az autó marad ott, ahol van, majd megjelenik egy egyszerű terepjáró, és lassú húzással centiméterről centiméterre kihúzza a személykocsit. Valahogyan mindig ez az érzésem, hogy rossz a technika, türelmetlen a kormány. Pedig sok mindent megtanított már nekünk. Az egészségügyieknek a cserekereskedelem egyszerű módját (ezen alapképzésen alig változtatva most már a nagyszámú kilépő felét a TESCO foglalkoztatja). Cserélnek kórházak és osztályok egymás között vattáért tiszta ágyneműt, WC papírért katétert. Tűért vértartályt, monitorért kutyagumit. A spontán árfolyamok naponta változnak, csak a kísérő szöveg, melyet nem bírna el az Internet minimális normája sem, az nem változik. Egy külföldi befektető-jelöltet kérdeztek meg magyarországi befektetési terveiről. "Addig nem érzem magam biztonságban, amíg az egészségügy, az oktatás és a rendőrség fizetése nem lesz a jelenlegi többszöröse, és addig be sem fektetek." Sopronban a lakosság most kezdi érezni a nyilatkozó igazát, s ha igazak a hírek, akkor rövid időn belül egyre jobban érezni fogja. Nem személyi kérdésről van szó, hanem általános erkölcsi kérdésről. Amikor a közbeszerzés odaítélésén, a szállítások esetlegességén múlik egy vállalkozó megélhetése, addig az építtető, ha megfelelően nagy a tét, ott zsarolja, ahol akarja, és a pénz nem megfogható. Persze egy erkölcsileg feddhetetlen - ennek megfelelően szegénynek megmaradó - ügyes ember a saját milliós hasznát fordíthatta volna nővérekre, ágyneműre, gépekre - hadd ne mondjam: a betegek javára. Nem az ő kötelessége lett volna, de mondjuk, ha erkölcsileg azon a magaslaton állt volna... Ez nem feltétlenül elvárható. Mindenki - mondjuk így - majdnem mindenki "megfogható valamivel". Ha a másik oldalon ott volna az ellenőrzés, a jövőre nézve pedig a jövendő nemzedék erkölcsi nevelése a gyakorlattal szemben (ez sem olcsó dolog!), akkor még lenne valami kapaszkodónk, valami távlatunk. Így "szakad a kötél" és hiába lesz hivatalnoki kar (ki merne akár ma egy hivatalnokot a fizetése negyven százalékával megkörnyékezni? Nevetséges!), inkább smasszerokra lesz szükség, akik tudnak bánni azokkal a szegényekkel, akik megfoghatók. - DI - |