|
Kultúra és történelem Magyarország sorsában
Dr. Andrásfalvy Bertalan előadása
Kultúra és történelem Magyarország
sorsában
Dr. Andrásfalvy Bertalan
előadása
Április 15-én d.u. 4 órakor a Bán János Katolikus Közösségi Ház
nagytermében tartott előadást Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár.
A szép számban megjelent hallgatóság elsőként a szabadság
részleges definícióját hallhatta az előadó szájából, miszerint a
szabadság egy belső magatartás. Az előadás következő gondolata:
szabadságban élünk-e 10 évvel a rendszerváltozás után? Vajon
szabadságunk következménye-e az, hogy a legtöbb mutatóban
(gyermekszám, egészségügyi mutatók, gazdasági egyenlőtlenség,
szélsőséges életmód-különbségek) a mélyponton van az ország, hogy a
keresztény gondolatkör védekezésre szorul?
 A szorongó emberek
országa lett Magyarország, márpedig a szorongás nem genetikus
adottság. Ahogyan a kultúra és emberi magatartás egymásra hatása
határozza meg az életminőséget, úgy ennek feszültsége az, ami a
szorongásban megnyilvánul.
Az előadás folytatásában a professzor úr rámutatott arra, hogy
történelmünk számos alkalommal megalázó, mégis sokak által elfogadott
helyzetet produkált (Szapolyai kézcsókja, a Rákóczi-szabadságharc
utáni "Vitam et sanguinem", a Habsburg-Ház és Ferencz József az aradi
13 vértanú és számos társuk után, a három millió koldus országának
"zarándoklatai" a Bécsi Burg-ba, hogy a császárt csupán láthassák!).
Ezek után sajátos a kádári rendszert követően, ahol a Ferencz
József-ihez képest háromszor annyi gyilkosságot követtek el, hogy az
1999. év végi közvéleménykutatás mégis a szégyenletes politikusi
népszerűséget mutatta ki, mikor titokban még 1961-ben is folytak
kivégzések?
A válasz a rendszer feldolgozatlansága a közvéleményben, a
titokban végzett törvénytelenségek történelmi ismeretlensége és a
verbalizálás hiánya.
"Az ember élete a jelleme" - folytatta az előadó a
gondolatmenetet. Ahogyan nem a genetikus összetételbeli különbség a
magyarázata az országokban különbözőképpen viselkedő
embercsoportoknak, úgy a nép jelleme a kultúra, a történelem ismerete.
"Van-e olyan sajátos magyar jellemvonás, mely oly módon jellemezné
a Kárpát medence lakóit, hogy az a velük való bánásmódban, a II.
világháborús katonapszichológiai kutatások analógiája nyomán a tudatos
beavatkozás lehetőségét növelné?" kérdezte Andrásfalvy tanár úr, majd
Szent István intelmeitől, sőt a honfoglalás előtti idők szókincsétől
vezette végig a hallgatókat a történelem menetén, hogy kimutassa:
mindig voltak látványos, ugyanakkor eredményekben szegény, de nagyon
hasznos ténykedései a magyar népnek és mindig voltak, akik ezt
igyekeztek - egészen napjainkig - elfeledtetni. Történelmi tények
sokszoros meghamisításai nehezítették az egymás mellett élő népek
kölcsönös megbecsülését, miközben a Szent István-i gondolat és annak
gyakorlati megvalósítása - (országban és nem nemzetben gondolkodás)
sok tekintetben elsőként Európában - feledésbe merült, mely nagyon
helyesen a szeretet akarati aktus mivoltát hangsúlyozta.
- DI -
|