|
Állatok és tartóik Balatoni anziksz III.
Balatoni anziksz III.
A második szomszéd meghozta a méhészt. Amikor meglátta az egyik kutyánkat, megjegyezte, hogy nem szívesen lenne kutyaürülék. (Másképpen mondta.) Én mondtam neki, hogy előbb lesz méhürülékké. (Én sem így mondtam.) Miután kölcsönösen elmondtuk egymásnak gondolatainkat, csak úgy levette a rolókasztni belsejéről a védőt, amit a mi méheink kaptárnak néztek.  Mi nem a méhek vagyunk! Ugye? Megjegyezte, hogy mennyi döglött méh van benn. Én mondtam, hogy nagy szégyen lenne, ha nem lenne, mert vagy három doboz sprayt befújtunk, aztán még mindig élnek. Lesújtó pillantást vetett ránk. Szerényen megjegyeztem, hogy minden állatbarátság ellenére sem szerettem volna, ha unokáimat a kedves biene Mayák közül valamelyik csípi meg. Újabb szótlan és lenéző pillantás.  Te is félsz? Ezek után, látva a férfifejnyi ott lógó gyülekezetet, még megjegyezte, hogy ezek már idén nem termelnek mézet (gazdasági szempont) és hogy visszajön (némi remény az itt lakóknak). Az igazsághoz tartozik, hogy csak két–három zümmögi jött be a szobába – kutyáimból viszont egy sem. Persze minden másképp nézett volna ki, ha kis kutyák lógtak volna a redőnykasztniban. Az ikerszomszéd túlsó fele elkérte a fejszét és a nagy vágóollót. Végtelenül jó érzés, hogy most ő izzad. – A hölgy kérte el, szerintem az úr izzad.– Saját (meghalt) ikrének döntötte ki egy diófáját a múltkori nagy vihar. Szép tőle, hogy eltakarítja – persze az ő telekrészét is rontja a látvány. Fiam másfél kazalnyi fát eltüzelt, még füstölög, de hagyom, mert így pusztulnak a szúnyogok. – Csak nem kell "szunyogászt" hívni a házhoz! De erről a legközelebb. -DI - |