|
Kígyók vannak, de hogy milyenek?
Kígyó-Gyula újabb meséi!
Kígyók vannak, de hogy milyenek?
Kígyó-Gyula újabb meséi!
Előző cikkünket azzal kezdtük, hogy elterjedt a hír. Most
módosítanánk: elterjedt a kígyó. Egy betegemet pusztán érdeklődésből
- már csak a vicc kedvéért - faggattam, mi is a helyzet azokkal a
brennbergi kígyókkal?
Magam lepődtem meg a legjobban, amikor elmesélte, hogy találkozott
a siklónak még csak nem is álcázott kígyóval. Éppen a szemetet vitte
ki, amikor a kb. 1 méter hosszú, sötétszürke (pontos szín éppen
rajtam,
deréktól lefelé a szürke nadrágom) kígyóval, aminek a farka feltűnően
gyorsan ment át csúcsba. A sziszegi pedig nem átallotta felemelni és
ingatni azt a gyönyörű fejét, mire mesélőnk inkább a menekülést
választotta.
Ha valaki erre azt válaszolja, hogy persze, egy fiatal anyuka
mindent
másként lát, annak elmondom, hogy a hegy túlsó felén, Újhermesen az
öregek, akik pedig már láttak életükben egy-két siklót, ugyancsak
látták
a leírt szörnyet. (Hogy ez nem Loch Ness? Nagy ország - nagy szörny,
kis ország - kis szörny, szörnyecske. De ez már a "művészet"!)
Miután egyetemi próbálkozásaim kudarcot vallottak, a leghitelesebb
helyről, a bányász-kocsmából próbáltam hüllőtanból doktorálni, de a
kudarc nyilvánvaló: továbbra is csak ugatom a tudományt, mint az a
kutya, amelyik minden nap az Soproni Egyetemet látogatja, mert otthon
a tudomány helyett a bútort falja. Ő is
doktorálni szeretne. Nem megy (még) neki.
Pletykaszinten már mindenkinek megvan a maga gyanús családja, aki
eddig tartogatta volna a hüllőket, aztán megunva erdőnek eresztette
volna
őket, mint a mesebeli szegény ember három fiát, szerencsét próbálni.
Ahogyan nem örültem volna a Dunában ideiglenesen tanyázó piranhák
engem közvetlenül illető ízlelésének, ugyanúgy nem vagyok benne
biztos,
hogy ezek a csúszkáló mese-palánták olvasták volna a róluk szóló
részt
a biológia könyvben. Még akkor sem, ha a nálunk nem honos szürke
erdei
siklóhoz lenne, mondjuk, szerencsém. De valaki mondja már meg! Vagy
katonai titok volna?
Hasonlóan a surolókeféről szomorúan lemászó sünhöz
mondhatja más is: "Tévedni emberi dolog!", Ha pedig saját
(ki)hüllő-nevét
is csak latinul tudja, ezt hallhatjuk: "Errare humanum est!"
szöveg - DI -
|