Rovat: KultúrVáros
1999. május 18., kedd 00:00
Optimizmust, derűt, bölcsességet sugalló alkotások DUDÁS GYULA nagybányai festőművész kiállítása
Nagybánya vulkanikus hajlású hegyek, lankás rétek körülölelte bányászváros. Nem csak altalajában rejt nagy mennyiségű gazgdagságot - színes- és nemesfémeket, kvarckristályokat - , hanem csodálatos formai és festői gazdagságával a felszín is lenyűgözi az oda látogatót. Nagybánya festőváros. A Hollósy-iskola festőközössége a közeli táj motívumkincsét kiapadhatatlan forrásként használta fel ábrázolásaiban. A százdombú Nagybánya a későbbiekben Dudás Gyulát is keblére fogadta, elkápráztatta és táplálta tájaival-javaival. Dudás Gyula azon kevés festőművészek egyike, akik a nagybányai festőiskola szellemét, hagyományait tudatosan folytatják. Ifjú művészként lehetősége adódott találkozni Ziffer Sándorral, Balla Józseffel, a nagybányai festőiskola kiemelkedő, idős mestereivel. Szellemi erőt és ihletettséget e nagy elődöktől merített, de igazi jó barátja Nagy Oszkár volt.
Az Erdélyi Házban bemutatott képei - a néhány franciországi és hajdusági művésztelepeken készültek kivételével- Nagybányát idézik. Megjelennek Nagybánya ismert tornyai, a katolikus templom ikertornyai, a magányos István-torony, a református templom kucsmatornya, a Liget a Virágvölgy alatt, az őszi Morgó a Kereszthegy és a karóba rakott szénaboglyák . A nyári tájképeken villogó színei, a tobzódó vörös, sárga, sötétzöld, izzóvá hevülnek. Avarillatú fuvallatként zörren az őszi rozsdavörös, arany. Puha tapintású hótakaró tisztaságával vagy éppen vakító foltként jelenik meg a fehér . Szürkésbe jegesedik a télvégi utcarészlet, amelybe a jellegzetes kontyos bányászházak barnás-vörösesen lopnak melegséget.
Dudás Gyula tájképfestőnek vallja magát. S bár a nagybányaiak még Hollósyék idejében hozzászoktak az utcán dolgozó piktorok látványához, Dudás legtöbb festménye - vallomása szerint - helyszíni vázlat alapján ugyan, de a műteremben készül. Talán ezzel (is) magyarázható, hogy képei nem csupán és elsősorban a táj fotókópiái, hanem sokkal inkább ember és természet viszonyának megjelenítései. A műterem kínálta lehetőség : a valóban jellegzetes és fontos elemek megtisztítása a kevésbé lényegestől, ez az amitől festményei természetközpontúvá és ugyanakkor emberközelivé válnak. Így telítődnek érzelemmel: a régebbről ismert sötétebb tónusú képeket az utóbbi időben optimizmust, derűt, bölcsességet sugalló alkotások váltották fel.
Vallomása szerint kedvenc színe a fehér. Téli tájképei formai és árnyalati gazdagsággal telítettek. Az ábrázolt "hideg világ" nem fagyott világ: bensőséges, nyugalmat, megfontoltságot, biztonságot áraszt.
A napokban 70 éves Dudás Gyula 1990. évi nyugdíjba vonulása után kizárólag a festészetnek él. Azóta - a határok megnyitásának következtében- számos nemzetközi alkotótábor résztvevője. Alkotásai fellelhetők a világ minden szegletében múzeumokban, magángyűjteményekben. Mindenhol Nagybánya , - a magyar piktúrát megtermékenyítő, átalakító, meghatározó - szellemét" képviseli. Ehhez adjon Isten erőt még nagyon sokáig! A kiállítás az Erdélyi Házban tekinthető meg május 29-ig, munkanapokon 10-15 óráig - Tóth Éva - |