|
Non numero horas nisi serenas Az iskolaév kezdetére
Illusztráció: Reich Károly rajza a Corvina egy német nyelvű kiadványából Pár évtizeddel ezelőtt bizonyára nem okozott volna gondot a
régi
toronyórák latin nyelvű feliratának magyarra fordítása. Ahogyan ezt
az
alapvető műveltséget nekem sem sikerült megszereznem, most, mint
közös, újra felfedezett kincset osztom meg veletek, szerencsétlen
iskolaév-kezdők.
 Honnan jutott az egész az eszembe? A nyár elszállt, pedig mintha ma lett volna, hogy a belvárosi Orsolya tér kockáit felvonalazták, hogy az évzárón az osztályok "elvágólag" álljanak. Nem tudom, most milyen idő lesz. Valószínű, hogy sütni fog a nap, dög meleg lesz, páran ájuldozni fognak a mindig kibírhatatlan buzdító beszédek és műsorszámok között, és közben az Orsolyita Templom tornyának árnyéka, mint a napóra mutatója, körbejár a téren. Boldog lesz, akire rámutat, mert az egy kicsit hűsöl, a többi meg izzad. Erről jutott eszembe, hogy ebben a tanévben is lesznek napfényes és árnyékos órák. A valóságban is, de átvitt értelemben is! Saját életét rövidíti, aki a napfényes órákat nem számolja, meghosszabbítja, de meg is keseríti, aki gyermekkorából az árnyékos órákra emlékszik csak, a ború, a kellemetlen percek emlékeit rögzíti. Alkati sajátság is, de idővel megmerevedik a dolog, felnőttként is "szemléletet kölcsönöz" a torony felirata. Irányt is jelent, ahová fel lehet, de nem muszáj felnézni. Mi, felnőttek, pedig igazán hagyhatnánk néhánnyal több pillanatot, hadd sütkérezzen a diák. Később mindig lesz valami vagy valaki, aki eltakarja előle a napot. De legalább keresse a derű óráit, mert a vidámság mások életét is megédesíti. Tehet-e ember ennél többet? - DI - |