|
Kirepül-e a pillangó? Feladatok közé zárva
Feladatok közé zárva
 Lermerevedtem testileg-lelkileg. Hogyan magyarázzam meg szegény gyereknek, aki nem tud már most mást elképzelni, mint azt, hogy egy könyvben csak feladatok lehetnek, hogy ez más, ez az általános. Nem azért veszi a kezébe a könyvet, mert abból tanul - nem feladatokat old meg, hanem mondjuk játszva tanul, a szépséget habzsolva művelődik. Esetleg a szépség benne az, ami miatt érdemes kézbe venni! Van egyáltalán szépségtan-óra? (Itt nem a smink-és körömlakk felhelyezés tanulmányozására gondolok!) Feladatok közé zárva élünk. A mai világ nem kedvez a tartalomnak, az esztétikának, de nem pártfogolja az etika nem feladatorientált passzusait sem. A bevezető mondatokból - és sajnos, a hétköznapok gyakorlatából - egyértelmű, hogy az "aki sokat markol, keveset fog" mondás igazsága már mélyebben beleette magát életünkbe, semmint azt tagadni lehetne. A feladatok pedig sokasodnak. Ki lesz az , aki azt fogalmazza meg majd utódainknak, hogy az életnek és az azzal járó dolgoknak szépségei is lehetnek, meg lehet állni, hogy azokat megcsodáljuk? Ki fogja a világ ellenében elmondani úgy, hogy el is higgyék: megvan az ideje az egészségnek és a betegségnek, a feladatmegoldásnak és a látszólag passzív életmódnak, megvan az ideje az érdemgyűjtésnek és megvan az ideje az élet-leltároknak? És ki az a felelőtlen, aki mindezzel szemben saját élete csődjét meri hozományul kínálni az én utódaimnak?! - DI - |