|
A kisebbségi magyar irodalmak és a mai magyar társadalom Görömbei András előadása az Erdélyi Házban
A kisebbségi magyar irodalmak sajátosságai címmel Görömbei
András irodalomtörténész tartott előadást a
Soproni Erdélyi Körben. Az előadó az irodalmat - mai leértékelése és
önleértékelése ellenére - alapvetően
fontosnak tartja a személyiség és a nemzeti közösség önismerete és
formálása szempontjából egyaránt. A
kisebbségi magyar irodalmak - az egyetemes magyar irodalom részeiként
- sokféleségükben létérdekű,
emberi életet formáló, jobbítani akaró szemlélettel egységet képezve
gazdagították a magyar
szellemi-kulturális örökséget.
 A trianoni döntés után a különböző országhatárok közé zárt magyar
közösségek külön történelmet, sorsot éltek
meg, külön kultúrát és ezen belül irodalmat teremtve, amely - magyar
nyelven, magyar kultúr-, és történelmi
hagyományokból táplálkozva - az összmagyarság és ezzel együtt az
egyetemes irodalom értéke is.
 Az erős nyelvvédő vonulat szintén a kisebbségi irodalmak egyik fő sajátossága: Sütő András, Engedjétek hozzám jönni a szavakat c. esszé-művében, bemutatja, hogy a generációk nevelése során a szülők-nagyszülők a magyar szavak átadásával, hogyan adják át gyermekeiknek-unokáiknak a világot magát. Annak a varázslatnak lehetünk részesei, hogy miként kapcsolódnak a szavaink a belső titkainkkal, hogyan őrződik meg a nép költészete, történelmünk, hagyományaink a szavak által, hogyan kapcsolódik össze nyelv és erkölcs a szavak és a tettek azonosságában.A nemzet nyelvéből kiesve létezésének értelméből esik ki. Ugyanez a vonulat Domonkos István töredékversén keresztül Farkas Árpád és Kányádi Sándor számtalan versében is megtalálható. A kulturális és történelmi hagyományokhoz való erős kötődés a történelmi tárgyú regényekben éppen úgy megtalálható, mint a portréversekben. A történelemtudomány művelése a legtöbb kisebbségi területen tiltott volt. A tiltott stúdium helyett az irodalomban jelentek meg azok a társadalomtudományi, lélekismereti elemzések, megfogalmazások, amelyek a kor hiteles létdokumentációját adják. A magyar kisebbségi irodalmi művekben elementáris erővel működik az irodalom megnevezés általi megőrző hatalma:( Heidegger elmélete szerint a műalkotás különleges értéke abban rejlik, hogy a lét elrejtettségéből a nyelvi megfogalmazás fényre hoz tényeket, amelyek így válnak értelmezhetővé és érthetővé.) A kisebbségi magyarság másik legfontosabb kérdésköre az otthonkeresés, az otthon utáni vágy. A globalizáció negatív hatásával szemben a személyiség épségét - egyénét, vagy nemzetét - az otthonosság érzése tudja megóvni. Az anyanyelvben, az anyanyelvi kultúrában, a történelmi hagyományokban magát otthon érző nemzet őrzi csak meg identitását és értékeit. A semmilyenség szétfoszlatja a személyiséget. Az otthon léte olyan egészséges személyiséget segít kibontakozni, amely (aki) egy saját otthon révén a folytonos átgondoláshoz és újrakezdéshez szükséges biztonságot megtalálja. Az otthonosság problematikájából születő egyik legértékesebb mű Sütő: Anyám könnyű álmot ígér…c. esszéregénye. Ebben amellett, hogy a pusztakamarási lét fölé épített szellemi boltozat az egyetemes magyar irodalom egyik legértékesebb művévé teszi a regényt, az irodalmi magasságokba emelt szociográfiai anyag olyan szellemi koncentrációt tartalmaz, amelyre már az anyaország is kénytelen odafigyelni. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy míg a nyugati önkéntes emigrációban alkotókat egyszerűen ellenségnek tüntette fel a magyar hivatalos politika, addig a kisebbségi magyarság irodalmának tudomásul nem-vétele része volt annak a múlt rendszerbeli folyamatnak, amely az összmagyarság önismeretét, önvédelmének a kérdését, helyes önértékelését - a jó szomszédi és "testvéri" viszonyokra hivatkozva -megakadályozni igyekezett. A magyar kisebbségek irodalmának ismeretében nemcsak az ő problémáikat látjuk kristálytisztán, hanem az anyaországgal kapcsolatos számos eddig megválaszolatlan és megoldatlan kérdéskör is más megvilágításba kerül: a hatalom és személyiség, a hatalom és értelem, a hatalom és problémája. Feladata-e az irodalomnak a társadalmi kérdések felvállalása? Van-e az irodalomnak egyáltalán társadalomformáló funkciója? A magyar kisebbségi irodalmak ismeretében azt kell hinnünk, hogy ha több mint hét évtizeden át az irodalom az országhatárokon kívül rekedt, erőszakkal megsemmisítésre szánt kultúrát, népet mentett meg, akkor a nemzeti tudatában szétzihált magyar társadalmat is sikerül morális tartásában megerősítenie. Az irodalom és politika feladata nem keverhető össze. A kettő mindig más. A politika nem tudja átvenni az irodalom azon társadalomformáló szerepét, amely az igazi értékek hordozója, azért, mert az igazi érték attól érték, hogy helyettesíthetetlen. A mai magyar értelmiségnek egyik legfontosabb hivatása ennek a szellemiségnek a képviselete kellene, hogy legyen. Ezt Sütő András a Csillag a máglyán - ban biblikus idézettel így fogalmazza meg: "…Gyertyát nem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényét vesse mindazokra, kik a házban vannak. Gondolkodó emberek, ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épített város. Te parancsoltad meg, Uram: amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit a fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek…nincs oly rejtett titok, mely ki ne tudódnék. És ne féljetek azoktól akik a testet ölik meg, hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. A te műved Uram, a kényszer, a szavaimat formáló sugallat…" szöveg és fotó- Tóth Éva - |