|
"Múlnak a gyermekévek" Grábner József akvarelljei a Lábasházban
Boros László nyitotta meg Grabner József akvarell-kiállítását a Lábasházban. Sopron ma egyik legismertebb festőjének "ajtaja" előtt még akkor is hosszú sorok kígyóztak, amikor a teremben már levegőt is alig lehetett venni.  Mennyire lehet hiteles annak az írása, aki több, mint negyven éve ismeri személyesen Sopron egyik legelkötelezettebb polgárát? Azt, aki saját magát kötelezte arra, hogy a helyi akvarell-iskola képviselőinek egyikeként sok-sok munkával művészi, ugyanakkor jellemzően dokumentarista módon örökítse meg a szeretett város minden olyan apróságát az egészén kívül is, melyet csak egy jó szemű alkotó képes észrevenni.  A táj, a város és a házak mellett a változatosságot az évszakok váltakozása jelenti. Mit tudhat minderről az, aki a hólapátolás elől Floridába "menekül"? Milyen szép tud lenni a köd, a zúzmara, a havas-latyakos utca, az esti szerény lámpafény. A házak között pedig a papíron is emberek élnek, mozognak a festő valóságot tükröző szándékához híven. Aki végigpillantott a képek előtt sorakozó látogatók sokaságán, legjellemzőbb módon ujjukkal mutogató időseket és fiatalokat láthatott, akik a képek előtt egyenként fedezték fel a maguk számára - immár Grabner József szemén keresztül -, amit már annyiszor néztek, de így még nem látták. Pedig mindez ilyen is.  Nem mindenki híve, különösen nem a modern művészetek korában, az ilyen típusú alkotásoknak. Ha azt nem is merném leírni, hogy talán teljesen maga Grabner József sem, lehet, nem mondanék igazat. De hogy munkál benne egy kimondott-kimondatlan igény, hogy egyfajta merészséggel, minden festői "szótag és betű szájbarágása" nélkül is hagyjon nagyvonalúan, a szemlélő képzelete számára tovább feldolgozandó feladatokat, annak több példáját is kiállította. Az egyik mindjárt a kezdő, áteső fényben sétáló alak, a másik a Kurucdomb merész, sok szabadon hagyott fehérségével mégis inspiráló felülete, a harmadik pedig egy csak nedvesen kidolgozott és szárazon utána nem húzott, fákat ábrázoló akvarell.  Grabner József képei tetszenek az embereknek, és nagyon nemes és szép feladat másoknak örömet szerezni, alkotva tanítani. Amikor jóval a megnyitó előtt odaértem, hogy fotózni is tudjak, egy nagyon kedves dedikációval lepett meg egy kis albumon belül. A végére ezt írta. Jelszó: "Múlnak a gyermekévek." Alkotói ereje teljében azt a még sokáig tartó merészséget és erőt kívánom ennyi év ismeretség után a lábasházi képek alkotójának, amivel mindenki másra a felismerés mosolyát csaló alkotások mellett, ilyen bátor, tovább gondolható képekből is még sokat mutathasson mindannyiunknak. - DI - |