|
Gutenberg dicsérete Csak tiszta (betű)forrásból
Amióta a cyber-térben jelennek meg írásaim, sorra tapasztalom azt a néhány előnyt és a behozhatatlannak látszó hátrányokat, amit ez a tény jelent. Sokan és sok helyen arról cikkeznek, hogy a könyvnyomtatás végét jelenti a file-formátumban való közölhetőség. Immár az erdő és rongyhegyek feldolgozhatatlanságát jövendölik, a papírok, és azok "háziasított és személyiesített változatai", a fecnik, cetlik, feljegyzések, csak mint a Jurassic park őslényei keringenek a konyhai huzatban. Nekem más a tapasztalatom még ezen a korlátozott hozzáférésű, Európa rész-ekvivalens földdarabon is. Először is az emberek többsége a Biblia Pauperum szintjére süllyed vissza. (Szégyellem megmagyarázni, hogy a Bibliának arról a többnyire templomfalakra festett változatairól van szó, melyek képi szinten mesélik el, mint unokám összehajtogatható harmonika-könyvének "szembemászó" alakjai a történetet, hogy az analfabétát - valódit és funkconálist - megkíméljék az olvasás és megértés nehéz folyamatától.)  Ma már ott
tartunk, hogy egy honlap jó lehet a színéért, színvonalas a grafikai
megoldásokért: az viszont teljesen mellékes, hogy a ráírt betűk mit is
hordoznak, hiszen csak képi szinten olvassa a "lapot" felkereső.
Bonyolítja a helyzetet, hogy hosszabb szöveg a www gyakorlata szerint - éppen a multimédiás megjelenítés megszokottsága miatt - képi-hangi "fűszerezettséget" is kíván. A grafikus képernyő a gyengébb szeműeknek aránytalanul nagy megterhelést jelent még a karaktereshez képest is, a nyomtatott szövegről nem is beszélve. Ami elvitathatatlan, az a digitálisan felvitt szöveg könnyebb feldolgozási lehetősége, szerkeszthetősége, sokszorosíthatósága, kereshetősége, jellemzése, statisztikai kimutathatósága. Egyetlen hátrány az olvashatóság romlása. Milyen kár, hogy ez egyre kevesebbeket érint. Mi a helyzet a képekkel? A képernyőn megjelenő kép világít, fényes, sokkal könnyebb elérni rajta a látványosság egy bizonyos fokát. Ugyanannak a képnek a valóságban, vagy hiteles reprodukcióban mattabb, fénytelenebb, kontraszttalanabb az érzékelése. Valahogyan - enyhébb mértékben ugyan-, de a számítógép előtt ülő úgy jár a dologgal, mint a család az új színes TV-vel. Felcsavarja a színerősség gombját, vakít a piros, plakátszínűen zöld és sárgában foszforeszkáló a kontraszt. "Ugye, milyen szép, színes?" - kérdezik. Mit lehet erre mondani? Sokak számára egyébként sem a valóság a mérvadó, hanem a hirdetések, az álmok világa. Ebbe jól beleillik a színek tobzódása, ami után a valóság csak "csalódás" lehet. Ez utóbbihoz azonban az is hozzátartozik, hogy egy könyv áráért egy hónapig lehet internetezni, ugyanennyiért talán egy több könyvet tartalmazó CD-t is meg lehet kapni. Utána pedig, ha a képernyő előtt ül a delikvens, már "csak azon" múlik a dolog, ki mit tölt le? Kár tagadni, hogy az internetes kultúra megszerzésének tanterve és iskolája még nem alakult ki. Pedig az ismeretek megszerzése, az igény felkeltése, a tudásanyagnak a cyber-térből való összeszedése ugyanolyan jó elöljáró példa, mint a jó pedagógus az osztály előtt. Nem garancia, de lehetőség. Ha van igény, van ismeretanyag és nyomtató, akkor előttünk áll a Gutenberg találmány modern, mégis sokak számára olyan fontos kézzel fogható végeredménye, a teleírt, telenyomtatott papír, aminek már a megfogása is élmény, visszavezet egy még el nem hagyható világ - talán génjeinkbe íródott - csodájához. - DI - |