|
Horváth Endre fotográfus kiállítása a Várkerület Galériában Velencei Karnevál II.
Bősze Balázs, a Soproni Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg
Horváth Endre fotográfus kiállítását február 20-án d.e. 11-kor a
Várkerület Galériában. A kiállítás március 10-ig tekinthető meg.
 A Velencei Karnevál az olasz carne-vale (hús, Isten veled!)
szóösszetétel képes kifejezője, a farsang (fasen, faseln) ma
elválaszthatatlannak tűnő velejárója. Pedig 1797-től, Napóleon
bevonulásától a John Evelyn által "vétkes őrültségnek" nevezett, a
zene, a tánc, a színházak, a mutatványosok és a szerencsejátékosok
vigalma 1979-ig szünetelt, csak akkor újították fel a szokást - erősen
szelídített változatban -, és lett ismét Velence egyik fő
attrakciójává. A Casanova nevéhez, a városnak a kereskedelem vezérelte
erkölcséhez, a maga tizenegyezer prostituáltjához méretezett utolsó
tíz farsangi nap tobzódásában mindent felülmúlt. A "frisson", a
meglepetés és a botrány adta a velencei élet savát-borsát. Ez az
állapot volt sokszor a témája a melankólikus romantikusoknak, bár
Lord Byron óta, a XVI.sz.-tól hanyatló, erősen dekadens birodalomnak
csak színes és vonzó emlékműve a mai ünnep-sorozat. Embertömegeket
mozgat meg immár 300 éve, és szelídített változata is kedves témája a
világ fotósainak.
 Hozzátartozik a világ kultúrájához, szín- és formakultúrája a maszkkészítés íratlan iskolája. A ma embere - tetszik-nem tetszik -, többnyire csak úgy ismerheti meg a maszkok valódi mondanivalóját, ha utánaolvas, forrást kutat. Akkor tudhatja meg például, hogy már a neve is az ördögire (maschera) utal. Ellenkező esetben, ritka kivételtől eltekintve, csak felszínes ismereteket mondhat magáénak. Vannak számosan, akiknek ez az ismereti mélység tökéletesen megfelel, másban sem törekednek a megismerés gátjainak lerombolására, a bezárt ismeret Bastille-jának lerombolására. Természetesen, ritka kontextusban, a rokon művészetek számos további részismeretet közölhetnek.  Horváth Endre kiállított képeinek nagy részét dokumentalista célzattal készített fotóknak nevezném: jól és eredeti környezetben örökítik meg a forgatag szereplőit, valamennyire beállítva a maszkok alakjait. A beállítással együtt persze a fotó elveszíti a mozdulat ismeretközlő lehetőségét és természetességét, ez azonban a formai-esztétikai szépség élvezetét nem rontja, a beállítás fény- és árnyékhatásai a plasztikusságot növelve a valóságérzet bizonyos komponenseit erősítik. Nehezebben megítélhető azon fotók értéke, melyek ezt a mozgást, mozgalmasságot mesterséges eszközökkel próbálják meg visszaállítani. A téma adta szépség és esetlegesség, hogy a dokumentarista fotó történetiséget is hordoz, magában hordja a lehetőséget, hogy a színhelyes (vagy "kodakosított"?), kontrasztos és jól beállított kép, a megfelelő kivágásban valamennyire önálló, nyilván a történeti körülményektől nem független, sajátosan önálló életet éljen. Ehhez a fotósnak vállalnia kell a dokumentarista szerepét. Ennek köszönhetően élvezhetik Sopron polgárai a mediterráneum közelségét, lehetnek "szem-tanúi" a velencei forgatag egy-egy kiemelt pillanatának, szoborszerűségében időt vesztett figurájának a kiálítás számos képén. A maszkok éppen sajátságos formájukban és a szokás és elfogadás kölcsönözte tulajdonságaikban is önálló hordozói bizonyos jellemvonásoknak, adott társadalmi helyzeteknek.  Horváth Endre képeinek megtekintése a farsangvég jó és tartalmas programjaként ajánlható a város családjainak, akiknek a farsang gondolatából eddig csak az "óvodai bulik", iskolai bálok, a Valentin-nap tőlünk idegen felhajtásai jutottak, no és az igazi városi (carne-vale), a "böjtös" költségvetés. -DI- |