CyberPress.Sopron

Földes Tamásné:Sopron, iskolaváros II.rész

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az iskolarektornak fontos feladata volt a színdarabok rendezése. Egy évben kétszer került sor szabadtéri vagy templomi színjátékok bemutatására. Húsvét előtt a Passiót jelenítették meg. Az énekkar olyan magas fokon állt, hogy a városba érkező magas rangú vendégeknek hangversenyeket, szerenádokat is adtak.
Sopron főtemplomának plébánosa - papjaival és a város egész vezetésével együtt - az 1550-es években lassan fokozatosan protestánssá vált, az új tanítás beszüremkedett a régi hitbe, s ezt kezdték hírdetni a Szt. Mihály templomban is. A város-plébánia iskola tananyaga, oktatási rendje ugyan egyenlőre változatlan maradt, de ettől kezdve a protestáns vallásosság szelleme járta át az iskola belső életét. A 16. Században a tananyag az evangélikus teológia oktatásával egészült ki. A kisdiákokat ekkor is anyanyelvükön, német nyelven vezették be a latin nyelvű tanulmányokba. E korszak iskolamodellje alapszintjét a betűkkel való ismerkedés a szótagokká való összeolvasás gyakorlása, a latin szavak, mondatok olvasása képezte, párhuzamosan a latin- és anyanyelvű írástanulással. A második szinten a latin nyelvtudás és beszédkészség elsajátítása, míg a harmadik szinten már a latin nyelvű szakművek tanulmányozására került sor egészen a csillagászati, zeneelméleti vagy teológiai traktátusok ismeretéig. Az alsó szint tanulóit a nagydiákok közül választott segédtanítók oktatták. A többieket az iskolarektor tanította.

Sopron iskoláztatásának kiemelkedő szintjét mutatja, hogy 1440 és 1514 között száznál több tanulót küldött ki külföldi egyetemre.A soproni plébániai iskola 1553-ban kikerült a városi plébános felügyelet és a katolikus egyház gyámsága alól. 1557-re datálódik a mai Líceum meglapítása. Az új iskola Hummel Kristóf polgármester támogatásával létesült.- 1584-től ismét katolikus kezelésbe került. Az iskola rektora a városi tanáccsal szembeszegült, mert nem akarták elfogadni az új Gergely naptárt. Mint hithű protestánsok nem akarták az évek napjait Gergely pápa csillagászai által számított új kalendárium szerint számolni, ezért a soproni iskolát az állami hatóság bezáratta.Két évtized múlva nyílt meg az iskola kapuja ismét. 1606-ban mint kisgimnázium kezdte meg működését. 1633-tól nagygimnáziumként működött. Hátrányba kerültek azonban a város magyar családjainak csakis magyarul tudó gyermekei, azért 1657-ben egy másik evangélikus gimnázium is létesült Dragonus Gáspár prédikátor közreműködésével. A tanulók itt magyarul ismerkedtek a latin nyelv elemeivel.

Lackner Kristófot 1613-ban választották Sopron város polgármesterévé. Többek között igen jelentős volt az a törekvése, hogy régi művelődési formákat újjáélesszen és széles körűvé tegyen. Az 1610-es években csaknem évente írt iskoladrámáival magas kulturális igényre szoktatta a tanulókat és tanárokat, illetve a város polgárait.
Darskovich György győri püspök kezdeményezte 1636-ban egy jezsuita gimnázium megalapítását Sopron külvárosában a Fövényveremnek nevezett részen. Az evangélikus magisztrátus ellenkezései ellenére sikerült megállapodni, és a jezsuita iskola megnyithatta kapuit. Az intézmény pénzügyi alapjait a püspök maga teremtette elő, s a Keresztelő Szt. János templomban felhangozhatott az ünnepélyes Veni Sancte. A gimnáziumban sokszínű, vallásos nevelés folyt, ahol főként polgár családok gyermekei tanultak.

Ebben az időszakban az evangélikus és a jezsuita gimnázium nemes versengése határozta meg Sopron oktatásügyét.
Az ellenreformáció helyi hatására 1674-ben mindkét evangélikus gimnáziumot bezárták.
Nyolc év elteltével 1682-ben nyílt meg a két gimnázium egyesítésével a nagygimnázium. A felsőbb osztályokban már nagyobb terjedelmet kaptak a bölcsészeti és teológiai tanulmányok. Commenius hatása is érződött, mivel az anyanyelv művelésének igénye is megfogalmazódott Röschel János tantervjavaslatában. 1718-ban új szabályok születtek a diákoknak /Idézet a "szép hallgatásról / 1841-től az oktatás nyelve magyar lett a gimnázium minden osztályában. A "líceum" nevet 1855-től alkalmazták a főgimnázium és a teológiatagozat együttesére. Az iskola 1924-ben reálgimnázium lett, majd 1935-ben egységes gimnáziummá szervezték át. Az 1921. december 14-i népszavazás emléknapját tanítási szünettel és nagyszabású rendezvényekkel ünnepelte az iskola. A nyolcadikosok ballagása, búcsúztatása a Deákkútnál történt. A jezsuita gimnázium 1684-ben a Szt. György utcába költözött, néhány évvel később a konviktus is követte.

A gimnázium hatosztályos volt: parva, principia, grammatika, szintaxis, poétika, retorika. A diákok száma meghaladta a 300-at. A tanulók minél intenzívebb tanulásra serkentése érdekében igen fontosnak tartották a versenyeztetés módszerét. Mai értelemben nem volt osztályozás, hanem a tanulókat egymás mögé sorolták.
A 18. Században kezdett elterjedni a modern testi nevelés, ezért tánctanítást és vívásoktatást is folytattak. A konviktus intézménye sajátos lehetőségeket biztosított az inetnzívebb vallásos nevelésre.

A pápa 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, ezzel nálunk súlyos helyzetbe kerültek gimnáziumaik, konviktusaik, s ez az egész oktatási rendszert is megingatta. Emiatt Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a jezsuita szerzetesek maradjanak helyükön, s mint világi papok továbbra is tanítsanak iskoláikban.
Folytatás
Link az I. részhez
Link a III. részhez

-Földes Tamásné-