|
Földes Tamásné:Sopron, iskolaváros III. rész Elhangzott a KÉSZ népfőiskoláján 1999.szept.18-án
 1863/64-i tanév lényeges változást hozott: a Helytartótanács tanügyi osztálya bevezette a középiskolákban egyrészt a tantárgyankénti osztályozást, emellett külön a magatartás, a szorgalom és a figyelem osztályozását. Ez hamarosan megváltozott, végül 1877-ben hosszabb időre rögzült. Miszerint magatartás: jó, szabályszerű, rossz; tantárgyakból jeles (1), jó (2), elégséges ( 3),Elégtelen (4). Ez maradt meg 1948-ig. Sopron leányifjúságának intézményes oktatása az Orsolya apácák letelepedésével kezdődött 1747-ben. Külső elemi iskolában hittant, olvasást, helyesírást, kézimunkát tanítottak; a belső elemiben ezen kívül nyelveket (francia, német) és éneket tanultak a diákok. 1773-ban Mária Terézia meglátogatta az intézetet, és annyira jónak találta tanítási és nevelési módszerüket, hogy későbbi iskolafejlesztési törvénye az orsolyiták iskoláját érintetlenül hagyta. Kétosztályos ingyenes iskolájukból fejlődött ki lassan a hat-, majd a nyolcosztályos elemi népiskola, amely a második világháború után általános iskolává alakult.
 Polgári iskolával, majd ipariskolával bővült az egykori intézmény. 1864-től tanítóképző is működött, majd 1894-ben alakult meg a 3 éves polgári iskolai tanárképző, amely 1926-ban megszűnt. A századfordulón 1245 tanulóval,12 féle oktatási intézmény működött az orsolyitáknál. A háború utáni újjáépítést követően a rendszerváltozásig megszakadt nevelőmunkájuk. Az 1848/49-es forradalmat követően alakult meg a mai Széchenyi Gimnázium elődje a katolikus alreáltanoda. Széchenyi halálát követően a város határozatot hozott egy főreáltanoda felállításáról, amely a nagy magyar nevét viselte volna. 1868-ban meg is kezdte működését. Költségvetési terhek miatt 1876-ban az iskola állami fenntartású lett, s egyúttal a nyocosztályú intézményben bevezették az érettségi vizsgát. A gimnáziumtól annyiban különbözött a reáliskola, hogy a görög vagy latin nyelv nem volt kötelező, és innen csak az egyetemek természettudományi karain lehetett továbbtanulni. A Kiegyezést követően - bár ez nem volt általános - ,már magyarul folyt az oktatás. Az iskolában állítoták fel a Városi Vegyvizsgáló Állomást is. (Köjál elődje) 1876-ban szabadalmaztatták Bell telefonját. Az iskola tanára már a következő évben bemutatta, és az ő kísérleteként került sor az első távolsági beszélgetésre Sopron és Pinnye között. 1948-tól négyosztályos gimnáziumként működik. A Kiegyezést követően a polgárosodó társadalom egyik legfontosabb kérdése a népoktatás ügye, az alsó- és középfokú oktatás korszerűsítése és kiterjesztése, a felsőfokú oktatás kiszélesítése. Az 1868 évi 33. Törvénycikk elrendelte a lányok és fiúk külön oktatását, valamint létrehozta a tanítóképzőket. Kolbenheyer Mór 1864-ben továbbképző magántanfolyamot indított elemi iskolát végzett evangélikus leányok számára. Sajnos az iskola csupán 2 évig működött. Végül 1871-ben a városi közgyűlés határozatával létrehozta a Sopron Városi Hitfelekezeti Különbség Nélküli, Magyar-Német Tannyelvű Felső Leánytanodát. Az oktatás nyelve német és magyar volt. A tandíjat 20 forintban állapították meg. Célja: ".. a serdültebb leányoknak az elemi iskolák befejezése után természetüknek és női hivatásuknak megfelelő nevelést és kiképzést adni." A város anyagi problémák miatt az iskolát felajánlotta az államnak, így lett az állami iskola neve Soproni Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola. Az 1881/82-es tanévet a Stornó házban kezdték meg. Trefort Ágoston miniszter új épületet vásárolt az intézménynek a Deák téren. "Sopron dísze az épület…" írta a Sopron című lap. Az emeleten internátus is volt. A századfordulótól bővült az iskola. A II. világháború újjáépítési munkáit követően József Attila Gimnázium néven kezdte meg az oktatást. 1965-től koedukált oktatási intézmény. Ma az épület már nem a városé, az iskola két másik házban működik, s postaforgalmi és kereskedelmi tagozattal rendelkezik.
 Nézzük meg hogyan alakult az ipari szakoktatás Sopronban. A 16. Század eleje óta folyik iparoktatás városunkban, mely akkor céhekben történt, s magán viselte a kezdetlegesség bélyegét. Iskolai jellegű oktatás nem volt, a mester feladata lett az inas mindennemű ismeretének készségének és képességének fejlesztése, emberségének gazdagítása. A szakoktatás első intézménye nálunk az 1778-1909. között működő rajziskola. Itt vasár- és ünnepnapokon 2 órát foglalkoztak a tanulókkal. A 60-70 diák - mestereik gáncsoskodása miatt - csak ritkán látogathatta az iskolát. -- Ugye mennyire megváltozott ez manapság? 1795-ben rendelet szabályozta az iparos- és kereskedőtanoncok képzését. A tanoncfelvétel feltétele a négy osztály és a rajziskola elvégzése lett. Ez az oktatásszerkezet lényegében a 19. Század végéig megmaradt. Az 1848. évi forradalmi mozgalmak idején nyílt meg az első ipariskola Sopronban. A magánjellegű intézmény tantárgyai között szerepelt olvasás, írás, üzleti fogalmazás, terület- és térfogatszámítás. 1854-ben a kormány újjászervezte a szaknevelésügyet. A tanoncképzés szerve a vasárnapi iskola és a rajziskola lett Sopronban. A Széchenyi Gimnázium épületében egy előkészítő és egy műszaki osztállyal kezdte meg működését az iparügyet szolgáló iskola. Az 1884. Évi 17. Tc. kötelezővé tette a tanonciskolák szervezését, ahol állami tanterv szerint oktattak, 4 órát általános ismeretekből, 3 órát rajztanításra fordítottak. Az eleinte 2 majd 3 évfolyamos iskolában 360 tanuló kezdte meg felkészülését az életre. Az iskola több helyen is működött: Fövényveremben a siketnémákkal együtt folyt az oktatás, később a polgári leányiskolával volt közös épületben. 1912-ben megnyílt a leánytanonciskola is. 12 éves gyermek már tanonc lehetett. A tanítás késő délután és esti órákban, vagy vasárnap folyt. Ez maximumot várt a pedagógusoktól és a tanulóktól egyaránt. Később a tanítási órákat be kellett számítani a munkaidőbe, ami továbbra is elég hosszú volt: 13 éven alulinak napi 10, az idősebbeknek napi 14 óra.
 A soproni iskola 1925/26. Tanévtől megkezdte a szakirányú oktatást. A gyakorlati képzés továbbra is a kisiparosok műhelyében folyt. A II. világháborút követően volt csak mód a tanulók számára is előnyös változtatásokra. Az 1948-ban államosított Sopron Város Államsegélyes Szakirányú Fiú- és Leányiparostanonciskolája utódintézményei már a ma ismert szakmunkásképzés bázisai lettek. Növekedett az elméleti oktatás aránya, a napi leterheltség csökkent az új tanrend kialakításával, stb. 1952-ben a volt Evangélikus Árvaház épületébe költözött a szakmunkásképző, ahol folyamatos bűvüléssel tudta ellátni feladatait. Szólnom kell még a speciális oktatást igénylő gyermekek nevelésének-oktatásának helyzetéről is. A siketek soproni intézetét a század elején, Tóth Antal sopronnémeti förldbirtokos kezdeményezésére, és anyagi támogatásával alapították 1903. október 1-én. Ekkor a növendékek száma 16. Az Uszoda utcában ill. Fövényveremben elhelyezett iskola az évfolyamok számának növekedésével egyre szükebbnek bizonyult, ezért került sor a mai Tóth A. utcai épület építésére. 1923-ra internátussal bővült. A háború viszontagságait követően ismét megindult a tanítás. 1948-ban Dr. Ortutay Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter tett látogatásakor így búcsúzott a tanári kartól: "Nehéz és szépséges, fájdalmas és felemelő munkájukhoz sok sikert kívánok." Egyben ígéretet tett az iskola államosítására is, amit az intézmény kezdeményezett. Azóta is a hallássérültek oktatásának országosan elismert fellegvára az intézmény, amelyet az igényes szakmai munka, az innovatív tenniakarás jellemez. Tanulóik ma már a többségi iskolákban is megállják helyüket, ismereteik alkalmassá teszik őket a munka világában való helytállásra.,
 Tisztelt hallgatóim! Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy városunk iskoláinak nemcsak kultúrtörténeti jelentősége nemcsak abban van, hogy jelentősen hozzájárultak a magyar, illetve európai iskolaügy fejlődéséhez, hogy áldásos működésükkel számos országos hírű tudóst, művészt neveltek, hanem a a "sokaságban", akik - Berzsenyi Dániel gondolatával élve - nem tettek ugyan "csoda dolgokat". Szívós akarattal, elszántsággal, hivatástudattól fűtve végezték és végzik munkájukat, kamatoztatták, kamatoztatják azt a tudást, melyet ebben a városban szívtak magukba, árasztották és árasztják azt a nemes szellemet, mely itt kapott nevelésből fakad. Azokra a neves és névtelen , de művelt és lélekben erősekre gondolok, akik itt szívták magukba a tudást, az emberség értékeit, itt ejtette rabul, itt érintette meg őket a "genius loci", a hely, az ősi iskola szelleme, s akik abba a derékhadba tartoznak, amely vitte is viszi hazánkat a társadalmi, gazdasági, kulturális haladás útján. Szerepük soha nem volt kicsi, ma pedig küldetésük van. Fontos, hogy megváltozott életünk hajóját segítsenek irányban tartani, s rakományában az egyetemes emberi értékeket megőrizni. Ez a feladatunk, nem más, amelyet Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba című versében így fogalmaz meg: "Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák." Igyekezzünk hát megfelelni. Ehhez kívánok sok erőt, jó egészséget! Link az I. részhez Link a II. részhez -Földes Tamásné- |