|
12. Pannon Ásványbörze Sopronban
Tizenkettedszer rendezték meg a soproni Magyar Művelődés Házában a Pannon Ásványbörzét. Aki nem tudta, hogy 18-19-én mi zajlik a művelődési ház két szintjén, azt hihette, valamiféle inváziós csapatok szállták meg az épületet. A parkoló (és minden szabad hely a fák alatt) zsúfolásig megtelt javarészt RO-s rendszámú, feltűnően nagy rakterű, leharcolt járgányokkal, Volgákkal, Dacia kombikkal, furgonokkal. A "kultúrház" rettenetes alumíniumportálján keresztülbukdácsolókat ezen a hét végén meglepetés fogadta: egy apró termetű, ám szúrós tekintetű, VOR-öltönyös cerberus ugrott minden belépő elé, udvarias "Hova megy?" kérdést szegezvén neki. "Könyvtárba" - mondtam rutinosan, nehogy le kelljen szurkolni a belépőjegy árát. "Az más" - mondta a krampusz, és félreállt. Szabaddá vált az út az ásványi paradicsomba.
A vagy 400 négyzetméteren kipakolt félszáznyi standon a legkülönfélébb ásványok, féldrágakövek, ezekből készült ékszerek, jade-szobrocskák stb. kínálják magukat - túlnyomórészt szemérmetlenül magas, a nagyszámú osztrák vásárló zsebéhez méretezett áron. Az eladók jórészt magyarul beszélnek, de sűrűn felhangzik román szó is, itt-ott némi kínai. Nem tudom megállapítani, kantoni vagy mandarin: de a két vigyorgó fiatal arc hihetetlen mennyiségű ősállat-csontot, lenyomatot, dínótojást (és persze jade-Buddhát) árusít, viszonylag baráti áron. Az egyezményes világnyelv azonban a német: az osztrák "sógorok" falkában jönnek az ásványbörzére.
Szíjra fűzött kámeák, ezüstfülbevalók, egy standon elképesztő mennyiségű pipere és gyógytermék, de hogy mi köze van az ásványbörzének a teafélékhez és a bioborhoz, azt nem sikerül megtudnom. Közben egy osztrák pár egy félméteres, üreges, szilvamag alakú ametisztkristályt vásárol: potom 360.000 Ft-ért. Kezdem érteni, miért éri meg a régi bányákból munkanélküliekkel pár fillérért kitermeltetni a cuccot, aztán idecipelni akár az ország másik részéről is. A helypénzről már szót sem érdemes vesztegetni. Végül rájöttem, hogy nem most fogom megvetni leendő ásványgyűjteményem alapjait. Káprázó szemmel átvágtam a vásári forgatagon, s beléptem - a könyvtárba... |