|
Soproni estvék ezüstsíppal Soproni költők estje
Soproni költők estje A könyvtárak az évezredek folyamán sokat változtak. Átéltek és túléltek számos nagyszerű megújulást, lényegét tekintve azonban a könyvtár mindig állandó maradt abban az igényben, hogy az egyszer megszerzett tudást megőrizze és továbbörökítse az utókorra. Gyűjteményi szerepköréből fakadóan egyszerre reprezentálja a múltat és a jelent, szolgáltatásai révén pedig a jövőt segíti építeni. Mi a könyvtár? Hagyományos értelemben az a hely, ahol meg lehet szerezni a fontos, az érdekes, vagy éppen szórakoztató könyveket, elolvasni a sajtót, vagy a kutatáshoz szükséges cikkeket. Mi a könyvtár ma? Könyvek, folyóiratok, elektronikus dokumentumok és információk, audiovizuális termékek gyűjtő-, feltáró és szolgáltató helye. S mi lesz a könyvtár holnap? Néhány szerver és számítógépes terminál? Bizonyára nem. Mindennapjainkban azért jórészt mégiscsak könyveket és újságokat olvasunk, katalógusokat, szakfolyóiratokat böngészünk. A könyvtári szolgáltatásoknak azonban egyre inkább része lesz a számítógép, és az elektronikus információk feldolgozása, tárolása, közzététele. De ne feledjük: "Az igazi veszély nem az, hogy a számítógép úgy fog gondolkozni, mint az ember, hanem az, hogy az ember fog úgy gondolkozni, mint a számítógép" - mondta Sidney J. Harris amerikai újságíró. Ugyanakkor mindent meg kell őriznünk azokból az évezredes hagyományokból, amelyek az agyagtáblák, a papírusztekercsek gyűjtésétől kezdve az intézményeket mindig is jellemezték. Ez pedig a korszerű technika mellett a humánum jelenléte.  Ezekkel a szavakkal köszöntötte Csiszár Ágnes könyvtáros a Széchenyi István Városi Könyvtár Zeneműtárában az Őszi Könyvtári Hét soproni nyitó rendezvényének résztvevőit és Bősze Balázs, Huszár László, Kerék Imre, Kövesi György, Locsmándi László, Sarkady Sándor soproni költőket, akik Fejér Zoltán festőművész köszöntő beszéde után - T. Horváth József és Fajkusz Attila előadóművészek által dalokba ötvözött költeményekkel felváltva - többnyire új, még kiadatlan verseikkel, illetve műfordításokkal szólaltatták meg sok és szép szólamban az estvéli ezüstsípot. Sopron költői és azok, akik verseiket hallgatták, másfél óráig
érezték és hitték, hogy a versnek - mint minden lélekből fakadó
alkotásnak - hatalma, ereje és küldetése van.
|