|
A vádként megfogalmazott tény Kondrak Károly az Erdélyi Házban
Kondrak Károly a soproni Erdélyi Házban elsősorban jelentős
koloristaként
mutatkozik be.
 A vigasztalanná tett tájak felszabadultságot nem hordoznak, mint ahogyan feloldódásra sem biztatnak. A fénytelennek ugyan nem mondható képfelületek, ám többnyire mégis sötét hátérrel, sötét ponyvaként mindenre ráboruló éggel sajátságos hangulatot közvetítenek.  A kiállítás címadó képén (A hivők elmentek, a templom még megmaradt) mesterséges fény irányításával a sötét alapon a templomépület világos alakja monumentálisnak és valószínűtlenül élettelennek látszik. A nem természetes (már-már nem is földi?) fényben mementóként többszörösen funkcióvesztetten, idegenszerűen, mi több, számonkérően világít. A szürrealisztikusan idegen tájak pedig - gazdagon alkalmazott, telített színviláguk ellenére - ez előbbinél még idegenebbül hatnak. A vádként megfogalmazott tény az életérzés visszafordíthatatlanságával és megváltoztathatatlanságával vonul végig Kondrak képein.  Kondrak Károly színekben elbeszélő, közvetítő művészete a színekben rejlő rendkívüli kifejező erőre épít, tudatosan és elszántan.  Klasszikus tájszerkesztést alkalmaz, úgy hogy, az érzelmek túláradását meggátló hűvös színek használatával nem enyhíti az érzelmi telítettséget, hanem a belső feszültséget fokozza. Különös ellentmondás a színek, formák ellentmondása. A térmértani formák szétesettsége a káoszon még innen, de a lineáris perspektivizmus stabilitásán érzékelhetően túl, anakronisztikusnak tűnő keretbe-szerkesztés mintegy lencseként torzítja és fókuszálja a teret. Amint stilizált formái nagyvonalúan összegeznek, függetlenítik magukat a természeti látvány korlátot szabó hatásaitól, inkább csak a belső küzdelem kifejezőerejét kölcsönzik a tájból. A nem létező táj, a világítási perspektíva merev rendszerétől függetlenített enyhén szürrealista térfogalmazás, a forma és a szín tudatos megkomponáltsága révén töltheti be funkcióját. A használt színek belső feszültsége érvényesül, és mert elszigetelt színérzetek egyébként sem léteznek, ennek nagy mestereként Kondrak Károly a színekbe átültetett életérzésekkel szembesíti azt, aki mindezt hajlandó ővele - vagy akár nélküle - végig(újra)élni. Mert a művész a szemlélőnek meghagyja - képes megadni - a választás lehetőségét: a képeket lehet tartalmukkal azonosulva, vagy csak színviláguk összhatását befogadva szemlélni.  S hogy a szobrász-festőművész Kondrak Károly nem azért fordult a festészethez, mintha a szobrászatban sikertelen lett volna, ezt bemutatott szobrászati alkotásainak letisztult formája bizonyítja.  Alkotásaiban a forma feltárja az anyag sajátosságát, legjellemzőbb tulajdonságait. Absztrakt alkotásai szépen megmunkáltak, nem talált alakok - tudatosan megformáltak. Kondrak Károly kiállítása szeptember 9-ig látható a Fövényverem utcai Erdélyi Házban. |