Rovat: KultúrVáros
1999. március 19., péntek 00:00
Vendégünk volt a KORUNK Az Erdélyi Körben
A Korunk folyóirat az erdélyi magyarság legjelentősebb kulturális, társadalmi útitársa 1926 óta. A Kolozsvárról érkező Kántor Lajos főszerkesztő, valamint munkatársai Láng Gusztáv és Balázs Imre József mutatták be a folyóiratot, amelynek szellemisége, színvonala még a legdurvább diktatúra éveiben sem tört meg. Akkoriban a cenzúra kijátszása volt a legkeményebb munka. Ma a gazdasági függőség nagyobb minden korábbinál. Az anyaországban az értelmiségi elit köreiben közel 100 (!?) előfizetője van a lapnak… Kántor Lajos főszerkesztő a lap bemutatását nem terelte irodalom-, vagy sajtótörténeti síkra. Az Erdélyre jellemző mai politikai helyzetbe igyekezett behelyezni a lapot. Az - általában - ilyenkor szokásos hosszabb lélegzetű történelmi áttekintés helyett csak a közvetlen közelmúlt eseményeit vázolta, a mai politikai közhangulat érzékeltetésére, nagyon bölcsen időt és teret hagyva a mai erdélyi értelmiséget foglalkoztató változva-megmaradni gondolatok, életérzések előadásának. De érdekelhet-e ez ma valakit Sopronban? Sopron - Kolozsvár 700
km. Itt a nyugati végeken van-e közünk ahhoz, hogy
Erdélyben a magyar (vagy éppen a román) értelmiség mivel küszködik?
És újra a kérdés: van-e mindennek időszerűsége Sopronban? Láng Gusztáv irodalomkritikus, egyetemi tanár, hallgatóságának összetételét felmérve rögtönöz egy irodalomtörténeti kiselőadást. Transzilvanizmust emleget. Manapság mindenkit Európára függeszti tekintetét, mindenki Európába igyekszik. Transzilvanizmus - regionális gondolat, régió, szülőföld - rettenetesen provinciális! Kik ennek az eszmeiségnek a képviselői? Makkai Sándor, Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Jékely Zoltán. E névsor láttán következik a transzilvanizmus újraértelmezése, a regionalitás újraértelmezése. Mitől erdélyi egy író? Nem attól, hogy ott született, sem attól, hogy Erdélyről ír. Vállalni az erdélyi sorsot: számos nem Erdélyben született, vagy nem ott élő költő, író művében fellelhetők a transzilvanizmus vonásai. A transzilvanizmus egy válságközérzetből, kényszerből született identitástudat. Önkéntelenül adódik a történelmi párhuzam: Erdélyben nem adatott meg a népszavazás lehetősége. A regionalitás újraértelmezése általánosabb érvényű gondolatokat
szül. Kezdetben voltak a régiók, majd létrejöttek a
nemzetállamok. Úgy tűnt, hogy a régiók eltűntek, és a regionális
értékek feláldoztattak a nemzetállam oltárán. Pedig szívósan
tovább éltek egy szubkulturális szinten. Amit a nemzetállam
identitástudatként kínált a nemzetnek, az ideologizált identitástudat
volt és a tudatalattiban a latens regionális identitástudat létezett.
Láng Gusztáv kifejtette azt a véleményét, hogy a régiók
elkülönülési folyamata szükségszerűen végbe fog menni Romániában.
- Tóth Éva - |