|
Zárt ajtók fák között Januári levél Mayerling-ből
Kedveseim!
Soprontól valamivel több, mint 80 kilométer Mayerling. Ha a sógorok nem állják a határon utunkat vagy srévizavé a magyar vámos nem kotorász a málhás-cigányok rekamiéi között, (alig) szabályosan, de 35 percig tart az út. Győrbe, ha ugyanezt próbálod , határ nélkül, egy óra húsz perc. De Győr az ellenkező irányban van: ez csak úgy eszembe jutott.  Mayerling erdőiben vastag az avar, az aljnövényzet szárain cinkék ugrálnak. Csend van. (Bécs reprezentativ és kicsit futurisztikus szélkerekei sem forogtak, itt sem mozdulnak a levéltelen gallyak.) Két domb között a párában lustán tekint az autózóra egy-egy alig havas hegygerinc. A forgalom közepes, főleg így, a hét végén, álmos csend mindenütt. Nem csoda, ha túlfutok a kastélyon. Azt persze nem mondhatni, hogy dicsekednének a nevezetességgel. Keskeny út kerítéssel terelget a volt kastély, most karmelita zárda felé. Ember alig. Az ajtók zárva - még a templomé is, amit utólag biggyesztettek az épülethez. Szomorú minden, csak az Európát, mit Európát, a világot elözönlő japán turisták csoportja jön ki az épületből. Fiatal, csinos lányok, néhány fiú, mindegyik kezében kamera, néhány mosolygós kép a szomorú, lehúnyt szemű épület előtt, aztán buszra pattannak és eltűnnek a következő kipipálandó látnivaló felé.  Ott marad a ház, benne néhány karmelita, hordozva a kiüresedett
termek terhét, a keskeny zsalugáteres ablakokon át próbálva közelíteni
az ég felé a múltat. Az épület mellett, ugyancsak zárt területen,
évszázados fűzek egy félig befagyott kis tó partján - ennyi az idill.
Dél felől néhány találomra odacseppentett folt a vastag pára szürkéjén
a dombok tövében: Mayerling házai. Északról kis halom néz a fakó zöld
mezőn keresztül az épületegyüttest körülvevő facsoportra.
 Mayerlingben 1889-ben is január volt és két ember a fákkal
körülvett házból nem látta a dombok fölött az ég kékjét. Völgybe zárt
házban összezárt, kitekintés nélküli két szegény-gazdag ember...
Néhány szentimentális őrültön kívül, akik képesek a szomorú hotelban
egy éjszakát is eltölteni, senkinek nincs többje rájuk, mint néhány
lépés, néhány kiváncsi pillantás és legfeljebb negyed óra.
- DI - |
Nem tudom, száztíz
évvel ezelőtt milyen lehetett a január, most szokatlanul száraz, sőt
így, a közepe felé két nappal erejéig még a nap is kisütött. Az
osztrák templomokban mindenütt állnak a karácsonyi fenyők, a
krippellit is kivilágítják még, de a langy szél már böjti színű
felhőket kerget a Wienerwald lombosai felett, száraz ágkoszorúkon
keresztül villannak meg a templomtorony-gombok aranyai. A bazilikák
hajóiból kitóduló fagyra szinte rá lehet feküdni, miközben a napos
udvarokról vékony sugárban csörgedez befelé egy-egy látogató nyomán az
Isten ingyen-melege.