CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2000. május 13., szombat 00:00


Milliárd-királyok új ruhái

Az Internet szabó trükkjei

Milliárd-királyok új ruhái
Az Internet szabó trükkjei

Grafika: D. Hoffer Erzsébet

Mindig is nyilvánvaló volt előttem, hogy egy művész kiállítása, egy bármely tartalmú előadás, írás, egy közösségi megjelenés felér egy sztriptízzel, majdnem testi, de annál inkább lelki értelemben. Ahogyan pedig a legsemlegesebb és outsider-nak tűnő kérdező is beleszövődik a riport képébe, úgy nem maradhat írásban szereplő ember sem azon a bizonyos anonimitást biztosító körön kívül. (Még az sem biztos a látottak-olvasottak alapján, hogy erről sokaknak tudomásuk van!)
Az Internet-nevű játék - úgy tűnt - formát bont, és immár felszabadultan, adott esetben felelőtlenül, a személyes önvállalás legkisebb kockázatával lehet a továbbiakban belefolyni chat-ekbe, írni véleményt, elmondani a nekünk nem tetsző író és kérdező közvetlen rokonságáról a legapróbb kritizálandó anatómiai részleteket.
Igen ám, de ebben a nagy szemeteszsákban, ahonnan kukázók módjára próbáljuk kiemelni a jelképesen közprédára kidobott, még használható szemetet, a lélektanhoz picit is konyító szakember aranybányára lelt, kimeríthetetlen forrás lett a látszólagos személytelenség, szabad az út az eddig elfojtott(?) érzelmi kitörések adathalmazán belül, felbecsülhetetlen statisztikai adatbázissá vált a vélt szabadság egy bizonyos népcsoport reprezentatív mintájához, és aktív, bizonyíték erejű hozzájárulás az "általános emberiről" való fogalmazás örök kísértéséhez.

Tán mindenki számára érthető anyanyelvi megfogalmazásban: az egyén már nem érezheti magát abban a fékezhetetlen szabadosságban, amit eddig szerepléséről bármikor is képzelt volna a www milliárd lapja között elbújva. Egyrészt azért, mert megtalálják, ha kell (nemcsak azért, mert vírusgyártó, hacker, miegyéb volt, hanem mert a hardveresek és szoftveresek szándékos lyukakat hagytak, amibe beleesik minden felhasználó), másrészt azért, mert a vélemény bármennyire is szabad, lehánt egy külső védőburkot. Nem, most már nem érdekes az illető pofázmánya, testi-lelki hibája, tyúkszeme vagy üldöztetéses mániája, de az is kiderül éppen - minden más között -, ha már górcső (bocsánat a képzavarért: képcső) alá veszik teljesen anonimnak szánt vélekedéseit.
Egyre többen vannak, akik a felháborodás valós vagy látszólagos(!) páncéljában támadnak a server gondozóira: moderált, cenzúrázott, válogatott a lista, mert az a bizonyos disznóság, szolid perverzitás, aminek kifejezésének helyéül a cyber-teret választotta, mondjuk, a Széchenyi-tér helyett, nem jelent meg. A válasz ma már úgy fogalmazható, hogy a reklamáló érdekét legalább annyira védi a válogatás, mint a közét. (Ki kell derülni a magát büszkén ál-névtelennek tartó, íráskényszerben szenvedőről, hogy debil, imbecil vagy éppen idióta: aszociális vagy éppen antiszociális?)
Most már mondhatjuk, a nudista strandok hasonlatával, bizonyos mezítelenségek látványának elkerülése felér egy hányinger elmulasztásával és egy e-mail olvasása egy potenciális pszichiátriai páciens regisztrálásának hiányával, ami eddig sem hiányzott az átlag-polgár életéből.
Éljen tehát a konvencionalitás? Döntse el mindenki maga, hiszen a cyber-tér sok tekintetben továbbra is szabad. De azért annyira már nem, mint azt sokan gondolnák! Sőt lehet, hogy ezekhez az ajtóval lezárt terekhez a teljes közösségnek érdeke is fűződik (szakértelem hiányában egy illúzió megőrzése például, hogy mindannyian emberek vagyunk)!

Szöveg: -DI -