|
Újabb adalék a befejezetlen mondathoz
Magyarország mindannyiunké (?)
Újabb adalék a befejezetlen mondathoz
Magyarország mindannyiunké
(?)
Ma dobta be a postás a ládába a főcímmel ironizáló színes
kiadványt. Alcíme: "A Millenniumi Év megnyitása". A Miniszterelnöki
Hivatal Országimázs Központja a kiadó. Az már nyilvánvaló, hogy nem
ugyanott élünk. De kié lett a bögre, aki ezt a most legrosszabbul
hangzó, soha nem igaz mondattöredéket kiválasztotta? Nyilván ilyen 24
oldalas jobb-roszabb fotókkal, rosszabb-jobb gondolatokkal díszített
füzetecskéket osztogatnak az országhatáron is. Azoknak lehet, hogy az
a címe: "Magyarország mindannyiotoké". Megjelenik óriásplakáton - a
nagy magyar dezodor.
 Ki nem állhatom az öndicséretnek
semmilyen formáját. Nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert szaga
van, elriaszt, sokakat ösztönösen távol tart még attól a jótól is, ami
pedig biztosan benne van a mondanivalóban.
Itt csúsztatások tömkelege: azért, mert ugyanazon a kapun
léphetünk be(?) a koronát megtekinteni, még nem ugyanazon a kapun
lépünk be Magyarországra, nem ugyanazon az úton baktatunk hazafelé, és
mennyire máshova érkezünk! Azért, mert egy tárgy közelebb van több
száz dühös, és saját érdekén túl mást alig látó emberhez, még nem lesz
béke, és nem lesz a terem tele a szent istváni gondolatokkal.
Tele üzenetekkel a beszédek, tele érdekeltségekkel és
birtokviszonyokkal a valóság. Kicsiben és nagyban, földben, bányában,
üzemben és részvényekben. Aminek számszerű egyenlősége létezik, az a
tartozás és a függőség pénzben kifejezhető értéke máris a nemzetközi
tőkétől, mely a tőzsdén, és annyi más létező party-n át játszik
velünk.
Magyarország az összes méltóságé, akiknek gyönyörű fotói ott
díszelegnek, talán még jobban az olajszőkítőké (ki tudja, kik azok?),
korrupt hivatalnokoké (mindannyian ismerünk belőlük), akiknek semmi
nem lehet elég kicsi ahhoz, hogy mást ki ne rekesszenek belőle. Kezdve
a nemzetközi projektektől az utak építésén, ismert nyomvonaluk kínálta
ingatlan-manipuláción át az építési ajánlatok esélytelenségéig. Az
ismert kádári mondás ma így hangzik: az nem előny, ha valaki a
hatalomhoz tartozik, de nem lehet hátrány sem.
A teljes mondat pedig a brossúrán, mely koronának és elvnek, szent
hagyománynak és kivételes királyoknak egyaránt ellentmond, talán így
hangzana befejezetten (nagyon szelíden és körömpiszoknyi részét ki
nem fejezve a mocsoknak): Magyarország mindannyiunké, de korántsem
egyenlő, a megérdemelt mértékben.
-DI -
|