Élmény, ha nem is teljesen megszokott
Varnus Xavér koncertje az Evangélikus Templomban
Élmény, ha nem is teljesen
megszokott
Varnus Xavér koncertje az Evangélikus
Templomban
Az Evangélikus Templomban november 8-án este 7 órakor
jótékony célú koncertet adott Varnus Xavér orgonaművész. Mindenképpen
dícséretes az a művészben is megfogalmazódott felismerés, miszerint a
mindennapi életben nem szétválasztható a média-sztár és a művész, és
az elviselendő népszerűség mások megsegítésével kapcsolható össze.
A hétfő esti
koncerten Bach, Mozart műveit, valamint egy improvizációt
hallgathatott a nagyszámú közönség. Elsőként J.S. Bach c-moll
preludiumát és fúgáját adta elő Varnus Xavér. Különösen emlékezetesen
jól sikerült a fúga rész. Ezt követte Mozart d-moll fantáziája
billentyűs hangszerre, melyet a művész hallhatóan élvezettel, talán
kicsit "túl-aprózva", regiszterezve adott elő. A hangverseny minden
darabját a tempóválsztásnak a megszokottól eléggé elütő volta
jellemezte. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy evvel a maga támasztotta
nehézséggel az orgonista csaknem mindig jól birkózott meg, tehát a
lassú részek jól kitöltöttek, a gyorsak pedig értelmezettek és
technikailag megoldottak voltak.
A kis e-moll fantázia és fúga valamint két korálelőjáték után
következett az est zenei és előadói csúcspontja, Bach c-moll
passacagliája, a variációk széles tárházát és a záró kettős fúga
teljes szépségét nyújtva a gondos megvalósításon belül a hallgatónak.
(Ennél az egy darabnál nem volt az az érzése az ismertetés írójának,
mintha valamiképpen Varnus Xavér únná a darabokat. Ezzel ellentétben
nagyon erősnek bizonyult ez a gondolat a három népdalra való hosszú
improvizációt követő d-moll toccata és fúga hallgatásakor.)
Virtuóz záró-ráadásdarab után állt fel a közönség, hogy hosszú
tapssal jutalmazza meg a művészt, aki nemcsak orgonistaként, de
konferanszként is jól szerepelt a hangversenyen a tőle megszokott,
kissé szabad, elengedett modorában.
Egészében virtuóz és technikailag nagyon jól, tudatosan és
autentikusan megoldott darabokat hallhatott a közönség egyfajta olyan
technikai perfekcionismussal előadva, mely ritkán hallható a magyar
hangversenytermekben. A zene igazi szépsége a már említett Bach műben
érinthette meg a hallgatók szívét, akik egészében nemes célú és jó
hangversenyt hallhattak ezen az estén az előadótól hangsúlyozottan
Kistétényi Melinda , a nemrég elhúnyt híres magyar művész és
zenepedagógus emlékének szentelve.
-DI -
|